Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Események – eszmék, katonák, polgárok 1848–1849-ben. Tudományos konferencia Salgótarjánban - Horváth István: Szellemiség és magatartás (Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc emlékezete Vahot Imre: Losonczi Phőnix c. könyvében)

kintve azonban tudjuk róla, hogy magyar volt - cenzor „kijelölte a veszélyes irányú, a csend- és rendháborító helyeket, lefordítá németre, és be és feladta azokat a rendőrfőnöknek, ez pedig a fővárosban székelt katonai főkormányzónak. " A hosszadalmas vizsgálódást követően jött a szigorú végzés: „a Losonczi Phönix be van tiltva." A mind a 6000 kinyomtatott példányt Emich Gusztáv nyomdájában a rendőrség lefoglalta, lepecsételte.

(18) A helyzet a szerkesztő, a költségeket megelőlegező Vahot - és családja - számára kétségbeejtő volt. Bár a befolyt 4000 forint fedezte a kiadással járó összköltségeket - de most már többről volt szó, nemcsak az anyagiakról. A vállalkozás tisztessége, a megbuktatás szándékossága, Vahot személyes és írói hitele, az irodalmi életből való ki szór ítotts ágának véglegességével járó következmények okozta kár együttesen tette nyomorúságossá a helyzetét. Elkezdődött a futkosás, a személyes tárgyalások sorozata. A reménytelenség egyre mélyült. A rendőrfőnök Vahot szemére vetette: „hogy mer ily időkben oly istentelen, lázító könyvet kiadni. " A veszélyes cikkek halmazának olvastán keletkezett felháborodását csak növelte, hogy egy „oly rebellis városjavára" tette ezt „minő Losonc. " A cenzor a személyes találkozáskor is csak a vállát vonogatta mondván „miattunk nem teheti kockára állását. " A kilátástalan helyzetet Vahot feleségének közbeavatkozása és aktivitása oldotta fel. Megkereste a katonai főparancsnok hadsegédét, aztán a főparancsokot, aki végül is meghozta döntését: a könyvből,,« legélesebb kifejezéseket" tartalmazó „írásokat ki kell vágatni". Vahot Imre ha nehezen is, de elfogadta a javaslatot, és a teljesen elkészült 6000 példányból három könyvkötősegéd közreműködésével kivágatta a megjelölt lapokat, s „újonnan nyomatott leveleket" ragasztottak a helyére. „Az így kivágott levelek nagy halmazát a rendőrtiszt felügyelete alatt szekéren vitték el megsemmisítés végett. " Sem a kivágott sem az új lapokról nincs további ismeretünk. A könyv ebben a formában - ahogy Vahot nevezte „a megkopasztott phőnix madárként" kerülhetett el az olvasók kezébe. A kötetek fogadtatása eltérő volt: az elsőt nagyobb érdeklődés kísérte mint a többit. A másik kettőre kevesebb előfizető és vásárló jelentkezett. Ezt Vahot nem az érdeklődő közönségnek rótta fel, hanem a rendőrségi huzavonának. (Bár a megrendeléseket összefoglalóan bemutató számok ettől eltérést mutatnak.) A Vahot Imre által megszerkesztett, Losoncról szóló kötetek végül is megjelentek. Vizsgálni tudjuk a megjelenés konkrét körülményeit, ismerjük a szerzőket, elemezhetők a megjelent írások. Feladatunk tehát a továbbiakban e konkrétumok számbavétele és a rögzíthető tanulságok meghozatala. Érdemes elvégeznünk ezt a munkát, a vizsgálódásunk eredményének villanófényében Nógrád megye, az ország, az érdeklődő olvasói kör szellemi arcélére vethetünk egy pillantást. A köteteket szerte a hazában sok településen élő népesség rendelte meg, Alsólendvától, Baján, Csíkszeredán, Sárospatakon, Temesváron, Ungváron át Zaláig. A megrendelők elsősorban a köznemesi környezetből kerültek ki, de ott találjuk néhány főnemesi család nevét (Teleki gróf, Dessewffy gróf, gróf Zay Károly, gróf Zichy Hypollit), a már megerősödött polgári közösségeket is. (a tiszafüredi asztalos cég, a szegedi feltanodai ifjúság, a pápai kör, a nagykőrösi polgári casino, eperjesi magyar társaság, stb.) Az egyes kötetek magyarországi megrendelőinek száma a következőképpen alakult: I. kötet 98 településről 544 példányban az I. kötet pótkötetét 14 településről 234 példányban igényelték. Összesen tehát az az I. kötet 112 településére, 778 példányban jutott el. a II. kötetből 137 településen és 1276 példány került el olvasójához. a III. kötet 86 településre 672 példányban érkezett el. Összesen 2726 nevet számoltunk össze a közölt megrendelői névsor alapján, akik előzetesen rendelést adtak fel a Losonci Phőnix köteteire. Az egyes kötetek számszerű eltérése csak részben látszott igazolni Vahot véleményét, bár sem a településről befutott igénylők száma, sem az összesen megrendelt kötet száma nem vagy csak nagyvonalakban egyezett általa máshol közölt, nyilvánosságra hozott adatokkal. Az előjegyzéseket helyi szervezők végezték, akiket tíz előfizető beszervezését követően 1 tiszte-124-