Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Események – eszmék, katonák, polgárok 1848–1849-ben. Tudományos konferencia Salgótarjánban - Bona Gábor: A ’48-as honvédsereg Nógrád megyei születésű tisztjei

sózó Központi Mozgó Sereghez. A március végén kezdődő tavaszi hadjáratot e seregtestben mely Aulich tábornok parancsnoksága alatt állt, s ekkor már a II. hadtest elnevezést viselte küzdötte végig. Ennek során április 6-án Isaszegnél, valamint 11-én és 13-án a Pest alatti Rákosmezőn kerültek tűzbe. A nyári hadjárat idején a Feldunai hadsereg részét képező II. hadtest számára kiemelkedő feladat jutott a Vág-menti hadjáratban (jún. 13-21.). Ennek során a megújuló magyart támadások ékét képezték. A hadtestben szolgáló Bocskai huszárok különösen június 16-án tűntek ki, amikor bátor ellenrohamokkal verték vissza a Zsigárdról visszavonult magyar hadtestet üldöző császári lovasságot. Parancsnokukat, Kaszapot Görgei tábornok a csatatéren a katonai érdemjel 3. osztályával tüntette ki. A II. hadtest júl. 12-én, Görgei seregének elvonulásakor Komáromban maradt az erőd helyőrségének (VIII. hadtest) erősítésére. A „komáromi hadsereg" felett parancsnokló Klapka tábornok több kisebb kitörés után júl. 30-án előbb a Duna bal-, majd augusztus 3-án a Duna jobb partjáról is elverte a vár megfigyelésére visszamaradt császári csapatokat. E harcokban szintén kitűnt a Bocskai huszárok osztálya. 1849 szeptember közepén ez utóbbiak vívták a szabadságharc utolsó fegyveres összecsapását az ellenséggel. Az erődhöz észak felől közelítő orosz lovasság számára lest vetettek, s azt hát- ül. oldaltámadással szétverték. Klapka e fegyvertényért szeptember 13-án alezredessé léptette elő Kaszap őrnagyot. Kaszap, miként az egész őrség, a vár átadásának feltételeként amnesztiában részesült, szabadon hazatérhetett. A kiegyezésig Pencen gazdálkodott. 1869-ben, a magyar királyi honvédség felállításakor őrnagyként reaktiválták, 1872-ben azonban nyugalmaztatta magát. 1880 januárjában Losoncon hunyt el. Nagy Iván VI. 116., Szinnyei: Magyar írók V. 1156-1157., Hellebronth Kálmán 204., Közlöny 1848Ц95. és 1849/12., HL.: Gen. Kommando zu Ofen 1868. 2. Abt. 21-8 148., Uo.: Tiszti akvi. lapok 28569. Kökényessy (1848-ig Gärtner) Szaniszló 1817. nov. 13-án Kökényes pusztán (ma Kisterenye része) született, német eredetű, de már évszázadok óta itt élő, és magyar nemességet kapott családból. A r. kat. vallást követte. A gimnázium 6 osztályát végezte el, majd 1832-ben beállt a 39. gyalogezredhez. Később átkerült a 12. huszárezredbe, ahol 1844-ben főhadnagy lett. A forradalom kitörésekor ezrede jászberényi hadfogadó állomásának a parancsnoka volt. 1848 tavaszán a Batthyány-kormány utasítására részt vett az első honvédzászlóaljak önkénteseinek toborzásában, egyben - öntevékenyen - a Jászkerület nemzetőrségének szervezésében. Közben ezredénél századossá léptették elő (aug. 20.). Batthyány 1848. aug. 13-án kiadott országos rendeletére a Jászkunságban is egy önkéntes nemzetőrzászlóalj alakult. Ennek parancsnoki posztjára a „közbizodalom alapján" a helyi végrehajtó hatalom Kökényesit javasolta. (Gärtner ekkor magyarosította nevét, 1848/49-ben a kor demokratikus hangulatának megfelelően ebben a formában írta, s csak később váltott a Kökényessy formára). Szept. 21-én a kormány ki is nevezte Kökényesit őrnaggyá, aki zászlóaljával Görgei Szolnokon, illetve a Csepel-szigeten összegyűlt dandárában Jellacic inváziós hada ellen indult. Nevükhöz fűződik a horvát sereg tartalék hadtestének fegyverletételre kényszerítése október 7-én Ozoránál. t -16-