Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Események – eszmék, katonák, polgárok 1848–1849-ben. Tudományos konferencia Salgótarjánban - Szvircsek Ferenc: Zemlinszky Rezső (Egy bányagyakornok nemzetőr útja a bányaigazgatóság)

nagy része hamarosan kereket oldott, de a helytálló néhány újonc honvédszázadnak, főként pedig a Beniczky szervezte tüzérütegnek végül is sikerült megállítania a támadókat. " Frits Miklós helyettes kormánybiztos 1848. december 11-én írta, hogy „a derék selmeci gyakornokok szinte minden hadi szolgálatra készeknek ajánlkoztak". Jelentéséből az is kitűnik, hogy a „bányagyakornokok részint az ágyúk mellett szolgálatokat teendők" részint felfegyverezve nemzetőrként vettek részt a harcokban, Szentpétery János szerint „ezek nemcsak tehetséges szakemberek, hanem lelkes hazafiak is" voltak. December 30-án Götz tábornok újabb támadást indított Jablunkánál. A 2500 fős császári hadoszloppal, 12 löveggel szemben a magyar tábor 2600 főt és 10 löveget tudott kiállítani. A nógrádi honvédzászlóalj, a 15. honvédzászlóalj mellett budai önkéntes nemzetőrök, bars megyei (itt volt Zemlinszky Rezső is) nemzetőrök, nemzetőri lovasszázad és Trencsén megyei vadászok és tüzérség vette fel a harcot. A magyar seregből csak a nógrádiak rendelkeztek hadi tapasztalatokkal (Pákozd, Schwechat). Miután a magyar tüzérség 3 fontos lövegekkel rendelkezett, az osztrák 6 fontos, nagyobb űrméretű lövegekkel tüzérségi fölényre tett szert. A magyar csapatokat Horváth Pál őrnagy, a nógrádi honvédzászlóalj parancsnoka vezette. Az 1849. január 3-án Budetinnál létrejött összecsapásnál a magyarok kénytelenek voltak visszavonulni a bányavárosok védelmére. így vonultak Körmöcbánya előterébe, a turcseki szorosba. A visszavonulást Horváth Pál január 3-án keltezett jelentése szerint azért volt kénytelen végrehajtani, mert a „megnyomondt készületü álgyúim tehetetlensége - többnyire Nemzetőri szedett s védett tüzérség által kezelve, - két álgyú összve lövetése után ..., megfutott. " Hamarosan a bányavárosokba érkezett az OHB által mozgósított Görgey serege is. Mögötte menetelt az osztrák Csorich altábornagy császári hadosztálya, északról pedig Götz csapatai közeledtek. A január 17-én a turcseki összecsapásban a magyar sereg győzedelmeskedett a nógrádi honvédzászlóalj jóvoltából, miután oldalba támadta Götz jobb szárnyát. Csorich azonban január 21-én győzött a selmeci szorosban, majd Hodrusbányánál, így Görgey seregei elhagyták a bányavárosokat. Beniczky Lajos bányavidéki kormánybiztos jelentése pozitívan ítélte meg a nemzetőrök teljesítményét: „Az általom nagy hirtelen alakított Bányavidéki Üteg valósággal csodát vitt véghez, a tüzérség csupa 18-19 (éves - Sz.F.) fiatalokból áll, kik egytől egyig mint valóságos vitézek viselték magukat, meg nem foghatom hogy 8 napi gyakorlat után képesek valának oly gyorsan és oly renddel tüzelni.... " A harcokat követően a császári csapatok megszállták Körmöcbányát is 1849. február 26-án. Letartóztatták „Blanka Károly, Martiny Lajos és Zemlinszky bányahivatalnokokat, akiket Bozsonyba börtönbe vetettek". A rabság nem tartott sokáig, mert Missura Jenő körmöcbányai helyettes főjegyző által kiállított igazolás szerint /1849. május 29./ „Zemlinszky Rudolf ellen semmi panasz nem merült fel a városban való tartózkodása idején, sőt a „magyarhoni szabadság eránt rokonszenvvel s lelkesedéssel viseltetvén" az őrseregnél káplár /tizedes-Sz F./ minőségben a város ágyúival 8 hétig önkéntes tüzérként szolgált. A Szemere-kormány az orosz beavatkozás nyomán 1849. május 18-án „keresztes háborúra" hívta az ország népét. (A felhívást június 27-én megismételték, mivel a kívánatosnál csekélyebb volt a foganatja.) Zemlinszky Rezső a májusi felhívás nyomán jelentkezett június 22-én katonai szolgálatra, s mint írta: „lángoló hazafiúi buzgóságtól áthatva, magát a pályára alkalmasnak érezvén, a mostani pályáját mint pénzverdéi díjas gyakornok, emezzel az utászival szeretné felcserélni. " Indoka egyszerű volt „így a nemzet szent ügyét elszánt tettekkel előmozdítván édes hazájának leghasznosabb szolgálatot teend". Annál is készebb volt felajánlani „újonann vérét és életét a haza önállóságáért, minthogy Götz alatti fogságból szerencsésen megszabadulván" ezt mindjárt szentül megfogadta. A Görgey vezette hadügyminisztériumhoz írt beadványát - mivel június 5-én Görgey lemondott a -79-