Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Események – eszmék, katonák, polgárok 1848–1849-ben. Tudományos konferencia Salgótarjánban - Balogh Zoltán: Egy város a forradalomban – Losonc, 1849

szörnyű megbüntetésére nem találni magyarázatot. A katonák bosszúvágya és még a virágzó város által kínált gazdag zsákmányszerzési lehetőség sem indokolta a megszállók fékevesztett tombolását. Teljesen érthetetlen a város feldúlása, amikor Paszkevics tábornagy a város felgyújtását határozatban meg is tiltotta Grabbenak. A cár pedig az orosz katonaság által elkövetett rablásokról értesülve, a tábornagyot azoknak felszámolására utasította, mert Oroszország nem tűnhet barbárnak Európa szemében. Teljesen következetlen Grabbe önmagához is, mert Losonc esetében figyelmen kívül hagyta a tábornagy véleményét, ostoba fenyegetésnek titulálva azt. Gesztelynél azonban Paszkevicsnek a Görgey hátvédjének megsemmisítését előíró parancsára eleve kudarcra ítélt súlyos áldozatokat követelő támadást hajtott végre, hogy bizonyítsa a parancs kivitelezhetetlenségét, mert közte és a Paszkevics között fennálló ellenséges viszony miatt végre kellett hajtania a főparancsnokság utasításait.

(I3) A magyarországi hadjáratból dicső haditettek nélkül visszatérni kénytelen Grabbe Losonc feldúlásával és felégetésével az osztrák hadvezetés malmára hajtotta vizet. A Grabbe hadtestéhez beosztott osztrák kísérő Gablenz báró alezredes így írt erről: „Grabbe tábornok keservesen bánja, hogy Losonc felégetését elrendelte, én nagyon is örülök neki, mert ez a tett és kegyetlen módja elkeseredést kelt és kitörölhetetlen marad. Az orosz tábornagy kifejezetten meg is tiltotta. " Grabbe dicstelen tettét Horváth Mihály Csongrád és Csorna Haynau parancsára történt feldúlatásával állította párhuzamba. A különbség csak annyi volt az osztrák és az orosz vezér eljárása között, hogy Grabbe az embereket csak verette, kiraboltatta s pusztíttatta, Haynau pedig a rabláson s pusztításon felül halomra is lövette őket. A Losonc elpusztítását megörökítő krónikás reménykedik abban, hogy Losonc - mint már annyiszor történelmi sorsfordulók után - hamvaiból főnixként felemelkedik: „Losonc idővel ismét virágzó magyar várossá lehet. Lakói egykor majd anyagi, szellemi jólétet is foghatnak benne élvezni. -A sebek begyógyulnak, - az emberek kihalnak, s nem lesz, kinek a sors legújabban éreztetett csapása fájjon. Ámde az emberiség és történet soha nem bocsátandja meg a rajta elkövetett méltatlanságot. "

(l4) -73-