Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Események – eszmék, katonák, polgárok 1848–1849-ben. Tudományos konferencia Salgótarjánban - Cs. Sebestyén Kálmán: Vármegye a forradalomban. (Feladatok, problémák a közigazgatás működtetésében 1848-ban)

XXII. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1998 TÖRTÉNELEM GESCHICHTE Vármegye a forradalomban Feladatok, problémák a közigazgatás működtetésében 1848-ban Cs. Sebestyén Kálmán 1848-49 Nógrád megyei eseményeivel több tanulmány is foglalkozott már. Részleteiben tárgyalta Belitzky János Nógrád megye története I. kötetében, s ugyanő az 1200 fős nógrádi önkéntes zászlóalj szervezésével is foglalkozott más helyen. Szabó Béla a „jobbágyfelszabadítás" összefüggéseit vette górcső alá. Praznovszky Mihály pedig Madách Imre közéleti tevékenységét elemezve tekintette át a korszakot.

(1) így az események ismertek. Jelen dolgozatban a hangsúly ezért az alcímben jelzett problémára került. A vármegye 1848 egyik sarkalatos kérdése volt. Bár hatásaiban jelentősebb az áprilisi törvények többsége, hősiességében és példamutatásában közismertebb a szabadságharc számos eseménye. Mégis már a reformkori ellenzék egységes fellépésének, a közös program kidolgozásának és következetes érvényesítésének egyik kulcskérdése a vármegye jövőbeni szerepének megítélése volt. Csak felvillantva az álláspontok lényegét: Az egyik póluson a XEX. században magyar doktrinereknek emlegetett centralisták álltak, kik elvetették a megyerendszert, s a demokratizmus érvényesítését, a jog és birtokegyenlőségen túl a népképviseletben, a felelős minisztériumban, valamint a községek valóságos önigazgatása mellett a közigazgatás központosításában látták. Képviselőjük, Szalay László jogász, mint Korpona város követe, 1843-ban elmondott országgyűlési beszédében kifejtette: „Nem hiszi, hogy municipális föderalismus lehessen a végcél, nekünk száz különvált érdeket kell összpontosítani, nekünk több nemzetség fölébe kell emelnünk a magyart, - és mindenre vagy gyenge, vagy talán éppen visszás eszköz a municipiális daraboltság. "

(2) Eötvös József 1846-ban írt Reform című művében a megyék működését vizsgálva három alapvető problémát lát: nincs szétválasztva a bírói és közigazgatási hatáskör, nincs egységes elve a közigazgatásnak, s a felelősség így megfoghatatlan, mert „még az egyes járások szolgabírái is saját nézeteiket, buzgóságukat követve, amennyire hatáskörük terjed, megyéjük határozataitól kedvük szerint eltérnek. " Kemény Zsigmonddal együtt pedig az ellen fordult, hogy a miszticizmusba hajló „nemzeti génius" elméletét a megyerendszerhez közelítsék, mintha az emebben nyerne megvalósulást.

(3) A másik oldalon févők a megyének az alkotmányvédelemben betöltött szerepét hangsúlyozták. Ehhez többek között Deák Ferenc olyan megjegyzései adták az alapot, mely szerint a megyében „nem csak a közigazgatás minden tárgyai, a törvények teljesítése, s minden önkényes sértéstől megóvása, de maga a törvényhozás is a nemzet törvényesen egybegyűlő tagjainak szabad tanácskozása alá tartozik. "

(4) Tehát a végrehajtás mellett az alkotmányvédelem is, s végeredményben a megyék „kis országgyűlésekként" funkcionálása. A konzervatív tábor programjába felvette ugyan a megyék közigazgatásának rendezését, de gyakorlati szempontból közelítették meg a kérdést. Ha elképzeléseiket keresztül akarnák vinni, az országgyűlés alsó tábláján is többséget kell szerezniük. Ez pedig úgy volt lehetséges, ha a megyék konzervatív követeket küldenek. Részben ezt szolgálta Apponyi György, a magyar -49-