Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Események – eszmék, katonák, polgárok 1848–1849-ben. Tudományos konferencia Salgótarjánban - Bona Gábor: A ’48-as honvédsereg Nógrád megyei születésű tisztjei

1852 májusában Zólyomban beáll a 33. gyalogezredhez. Az itáliai háborúban (1859.) hadnagy, az osztrák-porosz-olasz háború során (1866.) főhadnagy lesz ezredénél. 1866 augusztusában nyugalmaztatja magát. Komáromi Lapok 1849/62., KAW.: 33. ÚR. Effektive Stand 1/113: Felsőlieszkói Lieszkovszky István szül. Karancsberény, 1830. szept. 14., r. kat. L. Ferenc uradalmi kasznár és Divich Mária fia. Joghallgató. Nőtlen. 1848 tavaszán beáll a Győrben szerveződő 5. honvédzászlóaljhoz. Július végén alakulatával a Délvidékre kerül, s a bácskai hadtest, majd a péterváradi várőrség, végül ismét a IV. (bácskai) hadtest kötelékében küzdi végig a szabadságharcot. Okt. 6-tól tizedes, 1849. márc. 18 (16)-tól hadnagy. Július végén a Titeli fennsík ostrománál bal lábát átlövik, a szabadságharc vége a péterváradi honvéd kórházban éri. 1861-ben és 1867-ben Nógrád megye alkotmányos esküdtjévé választják. 1869-ben hadnagyként reaktiválják a magyar királyi honvédséghez. 1871-től főhadnagy, 1878-tól százados, 1887-ben őrnagyi címmel nyugalmazzák. 1890-ben a Nógrád megyei Honvédegylet tagja. Besztercebányán hunyt el 1900-ban. Közlöny 1849/58., Mikor II. 233., Nagy Iván VII. 114., Vas. Újs. 1900/40., HL.: Tiszti akvL lapok 28839. Lieszkovszky József a szabadságharcban gyakornok, 1849. márc. 12 (16)-től számvevő hadnagy a magyar Hadügyminisztérium Számvevő hivatalánál. Jún. 16-tól segédfogalmazó a Hm. Polgári-gazdasági osztályán. (Feltehetően a család Nógrád megyei ágából származott.) Közlöny 1849/52. és 139. Lisznyói Lisznyay Damó Ferenc szül. Herencsény, vagy Varsány, 1822. (?), r. kat. L. Márk Nógrád megyei hivatalnok és Damó Teréz fia. Ügyvéd. 1848. szept. 3-tól hadnagy a Nógrád megyei önkéntes nemzetőrzászlóaljban. 1849. márc. 6 (l)-tól főhadnagy ui., illetve a 62. honvédzászlóaljban. A zászlóalj május közepén kelt kimutatása szerint „beteg Komáromban". Varsányban hunyt el 1867-ben. Közlöny 1849/113., Nagy Iván III. 227., Borovszky: Nógrád m. 528., Szinnyei: Magyar írók VII. 1310., MOL.: Hm. Alt. 1849.15/62. Lisznyói Lisznyay Damó Kálmán szül. Herencsény, 1823. okt. 13., r. kat. Az előbbi öccse. Jogot végez Pozsonyban és Eperjesen. Ügyvéd és költő Pesten. A márciusi ifjak egyike. Nőtlen. 1848 őszén Kolozsvárott beáll az alakuló „Kossuth"-, ill. 15. Mátyás huszárezredbe. Részt vesz az erdélyi harcokban. 1849 áprilistól historiográfus - történeti jegyző - a Feldunai hadseregnél. E beosztásában - állítólag - honvéd hadnagyi kinevezést kapott. A fegyverletétel után besorozzák a 7. gyalogezredhez. 1851 februárjában leszerelik. Költő és író Pesten. (1853-ban megnősül, felesége Halász Ida lesz. Gyermekei Elemér - szül. 1853., és Tihamér - szül. 1856.) Meghalt Budán 1863. febr. 12-én. Szinnyei: Magyar írók VII. 1313-1315., Hellebronth: Családtört. Jegyzetek 1914/2, KAW.: 30. LIR 1851-1857. 31/139. -36-