Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Tanulmányok - Közlemények - Kerényi Ferenc: Petőfi és Madách

Hegel hatását a Tragédia vonatkozásában elsősorban a koreszmék szerkezetformáló piramisának gigantikus kompozíciójában szokás felemlíteni. Joggal: a triáda, a tézis=antitézis= szintézis hármassága (Párizsig előremutatóan, Londontól a koreszmék megsemmisülésének folyamatában) valóban szerkezeti sémája az egyes színeknek és egymásutánjuknak is. Ami viszont a koreszmék fölött átívelő küzdéseszmét illeti, erről adott levélbeli magyarázata Erdélyi Jánosnak, az Ifjú Magyarország hajdani tagjának (1862. szeptember 13-án) megfeleltethető Vasvári Pál egykori, 15 évvel korábbi állásfoglalásának: „Egész müvem alapeszméje az akar lenni, hogy amint az ember Istentől elszakad, s önerejére támaszkodva cselekedni kezd: az emberiség legnagyobb s legszentebb eszméi végig egymás után cselekszi ezt. Igaz, hogy mindenütt megbukik, (...) azért mégis fejlődése mindég előbbre s előbbre ment, az emberiség haladt, ha a küzdő egyén nem vette is észre... " A világszellem fejlődésének ábrázolása szabad tér- és időjátékot igényelt, és műfajformáló szerepe is volt: a romantika kozmikus látásmódját élesztette, és Petőfinél nemcsak forradalmi látomás-költészetének nagyívű verstípusához járult hozzá, hanem Az apostolt is elmozdította az emberiségköltemény felé, amelyben majd Madách (az 1850-es évekből keltezhető lírájában már szűknek bizonyult rege, románc, ballada stb. után) találja meg mondandójának kereteit. Összegezve az elmondottakat: - Petőfi és Madách történelemszemléletének közös gyökereit Hegelnél találjuk meg; - 1849 után Madách nemcsak a politikai jelszavakban, hanem világlátásában is maradéktalanul megőrizte radikalizmusát. Az embert tragédiája első elbírálója és kiadója, Arany János 1861. augusztus 25-i levelében, Tompa Mihálynak lelkendezve fölfedezésén, így minősítette Madáchot: „Első tehetség, ki Petőfi óta egészen önálló irányt mutat." Arany megjegyzése telitalálat: az eltérő művészi jegyek rögzítésével, de mellérendelten jelölte ki kettejük helyét nemzeti irodalmunkban. Ne feledkezzünk meg erről akkor sem, ha nincs együtt-ünnepelhető évforduló. -211-