Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Tanulmányok - Természettudomány - Hír János–Kókay József–Mészáros Lukács–Venczel Márton: Középső miocén puhatestű és gerinces maradványok a sámsonházi Oszkoruzsa-árokból

Ml. Az anterocone osztott. Két conulusát egy sekély hosszanti árok választja el, mely a fog orális felszínén is kifejlődött, de a fogkorona orális peremét sohasem éri el. Az orális felszín zománcduzzanatot nem visel, vagy csak egy igen kisméretű cuspulát. Az anterocone aszimmetrikus: labiális conulusa mindig nagyobb és labiális irányban nyújtottabb is. Az anterolophule rövid és egyszerű, epifiziseket nem visel. A protocone és a paracone között elülső kapcsolat (anterior protolophule) nincs. A protolophule antero-linguális, vagy linguális irányú. A paracone hátrafelé nyúló ectolophe-ja nem fejlődött ki, vagy csak igen kezdetleges. A mesolophe alacsonyan fejlett, rövid, vagy közepes méretű, de a rágófelszín peremét sohasem éri el. A posterosinus és a posterolophule egyaránt keskenyek. M2. A fogkorona viszonylag nyújtott. Orális felszínén az anterolophule jól fejlett linguális és labiális cingulumot képez. Közülük a labiális valamivel hosszabb és mögötte mélyebb anterosinus húzódik. A paracone anterior protolophule-n keresztül kapcsolódik a protocone -hoz. Hátulsó protolophule nem fejlődött ki. A paracone hátulsó ectolophe-ja egy esetben (1/11) látható, ami rövid és nem kapcsolódik a mesolophe-hoz. A mesolophe általában középméretű és magasabban fejlett, mint a Ml koronájának mesolophe-ja. A metalophule labiális irányú. M3. A fogkorona kerekded. Az anterolophule és a mögötte húzódó árok csak a labiális oldalon alakult ki. A protocone és a hypocone beleolvad egy labiális cingulumba. A paracone igen apró, de elülső protolophule-ja is kifejlődött. A metacone csökevényes és a fogkorona centrumába tolódott. ml. Az anteroconid a fogak döntő részén osztatlan, vagy (egyes erősebben kopott példányokon) alig osztott. Az anterosinusid labiális peremét lezáró cingulumon gyakori egy kisebb zománcduzzanat: a protostylid. Az anterolophulid általában egyszerű, egy esetben (4/3) kettős, ahol a két anterolophulid közül az egyik az anteroconidhoz, a másik az anterosinusid labiális cingulumához kapcsolódik. Az anterolophulidon ritkán rövid epifizisek jelenhetnek meg. A mesolophid általában rövid, vagy középhosszú. A posterosinusid viszonylag széles, a posterolophulid keskeny. m2. Az anterolophule linguális és buccalis cinguluma egyaránt jól fejlett, de a rövidebb linguális cingulum az erősen kopott példányokon eltűnhet. Az anterolophulid antero -buccalis irányba mutat. A rövid és alacsonyan fejlett mesolophid a metaconid hátulsó palástjához simul. A posterolophulid enyhén kiszélesedő. m3. Az antero-linguális cingulum gyengén fejlett. A rövid anterolophulid antero -labiális irányú. Mesolophid nincs. Az entoconid csökevényes, beleolvad egy metaconid és hypoconod között húzódó postero-linguális cingulumba. A hypolophulid közel vízszintes. -191-