Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Események – eszmék, katonák, polgárok 1848–1849-ben. Tudományos konferencia Salgótarjánban - Bona Gábor: A ’48-as honvédsereg Nógrád megyei születésű tisztjei

meg, amikor is az újonnan alakított 201. zászlóalj őrnagyává nevezték ki. Komáromi kapitulánsként amnesztiában részesült. Az 1850-es években egy felső-magyarországi vasútépítő társaság titkáraként tevékenykedett. A kiegyezés után a Pozsony megyei ávaszék hivatalnokaként, ill. újságíróként kereste kenyerét, és a Pest városi Honvédegylet tagja volt. Pozsonyban halt meg 1901-ben. Közlöny 1848/7. és 109., Komáromi Lapok 1849/64., Mikár I. 23. és 244., Vas. Újs. 1901/48., HL.: 1848/49 33/524., Uo.: Gen. Kommando zu Ofen 1868. 2. Abt. 21-8102., Uo.: Rendőri megßgy. 610., MOL.: ONőHt. Ált. 1848. 356., KAW.: 23. LIR. 1841-1850 9/171. Szandai Sréter Lajos 1811. okt. 15-én született Surányban (Cserhátsurány), evang. S. László földbirtokos, Nógrád megyei főszolgabíró és Beniczky Éva fia volt. Gimnáziumot végzett, majd 1829-ben beállt a 12. huszárezredhez. 1834-ben tiszt lett, 1848 nyarán pedig már századkapitány volt ezredénél a csehországi Saaz-Brüx városában. A jászkunsági sorozású Nádor-huszárok 1848 nyarán-őszén egyre nyugtalanabbul hallgatták a Magyarországról érkező híreket. Annál is inkább, miután az ezrednél nyílt titok volt, hogy a Batthyány-kormány már több ízben követelte a bécsi hadügyminisztériumtól hazavezénylésüket. Ennek azonban nem lett foganatja. Csakúgy mint Mészáros magyar hadügyminiszter lépésének, aki Jellacic támadása után a hivatalos utat megkerülve közvetlenül az ezredhez küldte el a hazatérést elrendelő parancsot. Az ezred - különben magyar származású - parancsnoka nem merte, s a helyi katonai előljáró szerv engedélye nélkül nem is tudta Mészáros utasítását kivitelezni. Ekkor lépett a színre Sréter százados. Megbízhatónak tartott magyar tiszttársaival megegyezett, hogy századaikkal hazaszöknek Magyarországra. Sréter maga járt elől a jó példával. Október 4-én 50 emberével és Dessewffy Dénes hadnagy tiszttársával együtt megindult, s több száz kilóméternyi út, egy hetes megfeszített lovaglás, és egy kemény összecsapás után - melyben néhány ember elvesztése árán áttörtek az útjukat álló császári katonaságon - szerencsésen megérkeztek Magyarországra. (Jókai elsősorban róluk mintázta Baradlay Rihárd századának szökését a Kőszívű ember fiai-ban.) Sréterék példáját később az ezred valamennyi százada követte, de többségük nem járt eredménnyel. Csak Virágh Gedeon főhadnagy másfél századának sikerült megismételni a bravúrt október második felében, illetve még egy századnak, amely 1849 júniusában vágta át magát Ausztriából Magyarországra. A többi századot elfogták, katonáit pedig megtizedelték. A hazatért Nádor huszárokból egy osztály alakult Frangepán-csapat néven. Ennek parancsnoka az okt. 16-án honvéd huszár őrnaggyá előléptetett Sréter lett. (Később visszakapták a 12. Nádor huszár nevet, s újoncokból megkezdődött az ezred kiállítása a honvédseregben.) A téli hadjárat idején Sréter osztályával a „hagyományos magyar huszárfeladatot" látta el. A magyar fősereg, a feldunai hadtest szárnyát biztosította, melynek során december közepén Sopronnál például szétvert egy ellenséges lovasosztagot. Ugyancsak kitűntek az 1849. jan. 3-i tétényi lovassági összecsapásban. Balul ütött ki azonban számukra az 1849. jan. 21-én Szélaknánál vívott harc. A hegyi terepen nehezebben mozgó huszárok a császári elit gyalogság, a vadászok tüzébe kerültek. Sréter itt lőtt sebet kapott, melynek következtében jobb karját amputálni kellett. Szabadságharcos karrierje ezzel deréba tört. Március 5-én ugyan még alezredessé léptették elő, né-18-