Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)
Tanulmányok - Természettudomány - Hír János–Kókay József–Mészáros Lukács–Venczel Márton: Középső miocén puhatestű és gerinces maradványok a sámsonházi Oszkoruzsa-árokból
zetten hosszabbak. A leírt alak leginkább az eredetileg Amerikából, később Európából is leírt Texasophis genusra emlékeztet (RAGE et HOLMAN 1984), bár egyetlen csigolya alapján ez egyértelműen nem bizonyítható. Natricinae indet. Két töredékes praesacralis csigolya, kiemelkedő hypapophysissel (amelyhez elől az izületi vájat mögött két apró csontgumó kapcsolódik) és előreugró paraphysis nyúlvánnyal egyértelműen a Natricinae alcsaládba sorolható. Az alsó- és középső miocénből több Natricinae nemzetség és faj ismeretes (pl. Palaeonatrix, Neonatrix, Natrix).A leírt anyag alakja és mérete leginkább a ma is élő Natrixgenushoz áll a legközelebb. família: Elaphidae BOIE, 1827 genus: Micrurus WAGLER, 1842 Micrurus gallicus RAGE et HOLMAN 1984 (3. ábra: С -F) Kilenc töredékes csigolya egy meglehetősen kisméretű (centrum hossza 3,1 -3,3 mm között) és azonos morfológiai jegyeket viselő kígyóféléhez tartozott. Bár egyetlen ép csigolya sem került elő, mégis a különböző épen maradt részek alapján lehetőség nyílik azok teljes rekonstrukciójára. Oldalnézetben a csigolyák viszonylag megnyúltak, és hát -hasi irányban lapítottak. A tövisnyúlvány viszonylag hosszú és alacsony, elülső és hátsó széle előre- illetve hátra ugró. A hypapophysis középen enyhén ívelt, jellegzetes hegyesszögben kapcsolódik a centrumhoz és hegyes csúcsban végződik, jóval az izületi bütyök alatt. A zygosphene két kisebb oldalsó- és egy előreugró nagyobb középső lebenyből áll. A parapophysisek hossza megegyezik a diapophysisekével, míg az előbbiek előre irányuló nyúlványa viszonylag rövid. A Micrurus gallicus fosszilis korallsiklót eredetileg a franciaországi La Grive M (MN 7/8) lelőhelyről írták le, de feltételezhetően előfordult még a La Grive L5 (MN 7/8) és a valamivel idősebb Vieux-Collonges (MN 4/5) lelőhelveken, akárcsak a németországi Petersbuch 2 (MN 4) lelőhelyen is (RAGE et HOLMAN 1984, SZYNDLAR et SCHLEICH 1993, SZYNDLAR et BÖHME 1993). Ugyanakkor a fenti nemzetségbe sorolt európai fosszíliákkal kapcsolatosan felmerült, hogy azok állatföldrajzi meggondolásból inkább állhatnak rokonságban egy apró ázsiai kobrafélével (csonttani bélyegeik nagyrészt még feltáratlanok), mintsem az újvilági korallsiklókkal, amelyek mai elterjedési területe csupán az amerikai trópusokra korlátozódik (SZYNDLAR et SCHLEICH 1993). Serpentes indet. A maradék töredékes csigolyákból álló anyag feltehetően a fentebb leírt taxonokhpz tartozik. Az anyagból nem mutatható ki egyértelműen a viperák jelenléte, bár három csigolyán néhány ezekre utaló morfológiai jelleg figyelhető meg (el nem különülő paradiapophysisek, előreugró parapophysis nyúlványok, előreugró középső zygosphene lebeny). Az alábbi táblázatban összefoglaltuk a legalább a genus szintig meghatározott taxonok minimális egyedszámát és százalékos összetételét: -181-