Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXII. (1998)

Tanulmányok - Természettudomány - Hír János–Kókay József–Mészáros Lukács–Venczel Márton: Középső miocén puhatestű és gerinces maradványok a sámsonházi Oszkoruzsa-árokból

gesen fordulnak elő a Tugonia ornata kagylófaj lenyomatai. Erre mintegy 40 cm vastagságban meszes homok települ, melyben makroszkóposán Planorbis és Lymnaea héjak, valamint csonttöredékek láthatók. Erre azután újra tengeri ősmaradványokat tartalmazó meszes homok települ. Az I. lelőhely kompakt üledéke rendkívül nehezen iszapolható. Az innen származó mintákat egy egész télen át kellett zsákokban fagyasztani, mire anyaguk zagyosíthatóvá vált. A mintákból kikerült legfontosabb gerinces lelet egy Cricetodon sp. m2 zápfoga volt, mely semmiben sem különbözik a III. lelőhely Cricetodon sp. m2 zápfogaitól. Ez közvetve azt bizonyítja, hogy a két lelőhely között lényeges eróziós hiátus nem valószínű. A Sámsonháza 0 lelőhely (2. ábra) Az Oszkoruzsa-árok jobb oldalán, a Buda-hegy NY-i lejtőjén) található. Az 1998 őszén előzetesen megvizsgált szelvény sok tekintetben hasonlít az I. lelőhelyhez. A tengeri sorozat itt is a Tugonia ornata lenyomatokban gazdag homokos mészkővel zárul, melyre tufás, kovaföldes üledékek települnek brakk - és édesvízi puhatestűekkel, valamint teknőspáncél -töredékekkel. Iszapolás ebből a szelvényből egyelőre nem történt. A sámsonházai gerinces maradványokat tartalmazó összlet puhatestű faunájának vizsgálata és a földtani körülmények (KókayJ.) Hír János kolléga a gerinces faunára iszapolt mintákból kiválogatott puhatestű maradványokat vizsgálatra átadta. Anyagát kiegészítettem Legányi Ferenc és Schréter Zoltán korábbi gyűjtéseiből származó múzeumi leletekkel (Magyar Állami Földtani Intézet és a gyöngyösi Mátra Múzeum gyűjteményei), valamint kisebb részben saját terepi gyűjtéseimmel. Az eddig rendelkezésre álló anyag alapján előzetes jellegű vizsgálati eredményeim a következők. A Sajóvölgyi Formációba sorolt összlet alsó szakaszából származó puhatestű fauna négyféle eredetű. 1. Brakkvizi, mégpedig plio-mezohalin (5 -16 ezrelékes szalinitású környezet) kategóriába tartozó együttes. Leggyakoribb közöttük a Pirenella moravica (HÖRN.) taxon és alfajai. Az előzetes tájékozódás alapján az összletben több néhány deciméter vastag réteg található ezzel a brakkvizi együttessel jellemezve. A kőzet általában piszkosfehér, vagy világosszürke tufalisztes homokkő márgás kötéssel. A Pirenellák általában eredeti színezésűek. 2. Édesvízi rétegek, ennek megfelelő faunával. Leggyakoribb taxonok: Planorbarius cornu mantelli (DUNKER), P. sansaniensis (NOULET) és a Gyraulus nemzetségbe tartozó alakok, valamint a Limnaeidae családba tartozó Radix socialis dilatata (NOULET) és Stagnicola fajok. -174-