Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - K. Peák Ildikó: Ideológia, politika, művészet összefüggései Salgótarjánban (1950–1980)

szerváltásig érvényes struktúrája. 1980. októberében adták át az új múzeumépületet, ezzel a továbbiakban gyökeresen átalakult a képzőművészeti kiállítások rendszere. Jelen dolgozat terjedelmi okok miatt is - a kiállítások részletezése, az egyes alkotók bemutatása helyett elsődlegesen az ideológián alapuló művészetpolitika és a helyi képzőművészet kapcsolatára helyezi a hangsúlyt. Salgótarjánban a két világháború között és közvetlenül 1945 után is létezett - ha nem is kifejezetten pezsgő - művészeti élet. Képviselői közül Bóna Kovács Károly, Bátki József, Fay Frigyes nevét kell elsősorban megemlítenünk, akik valamennyien a helyi kulturális életben fontos szerepet betöltő Balassa Bálint Asztaltársaság tagjai voltak. A társaság és jelentős művészetpártoló tevékenysége az 1940-es évek elejétől fokozatosan elhalványult, majd elhalt.

(l> Közvetlenül a második világháború után a szervezett művészeti életet csupán a Bóna Kovács Károly vezetésével 1946-ban Baglyasalján létrejött - s 1949-ban hivatalos működési engedélyt is elnyert - „Munkás Művészeti Főiskola" képviselte, mely a Salgótarjáni Kőszénbánya NV. Salgótarján város képviselőtestülete és a VKM szabadművelődési főosztály támogatásával 1956-ig működött. A szabadiskolában számos tehetséges fiatal kapott képzést, közülük jó néhányan évekkel később sikeres, országosan is elismert alkotókká váltak. A Munkás Művészeti Főiskola tevékenysége ellenére az ötvenes évek első felében meglehetősen egyoldalú volt Salgótarjánban és a megyében a művészeti kulturális élet, melyet elsősorban a színjátszó- tánc és dalkörök, illetve népi zenekarok reprezentáltak. Szinte teljes mértékben hiányzott a szépirodalmi, s a filmesztétikai nevelés, a már eredményeket is felmutató képzőművészek műtermek híján, nem megfelelő körülmények között dolgoztak.

(2) Érdemes megfigyelni - s jól mutatja a képzőművészet helyzetét az ötvenes évek elején -, hogy a korabeli dokumentumokban képzőművészeti eseményekről, alkotásokról szinte szó nem esik, ha a megyei, s városi tanácsi iratok kiállításokat említenek, ezek elsősorban propagandisztikus fotó- és könyvbemutatók voltak. A nehéz körülmények, a kezdeti csekély támogatottság ellenére az évtized elején megkezdődött a helyi művészeti élet szerveződése. 1952-ben a város és a megye alkotói együttes csoportos kiállításon mutatkoztak be, 1954 őszétől e kollektív tárlatok évente kétszer, tavasszal és ősszel megismétlődtek (az első kiállítási helyiség a régi ipartestületi épületben volt.) 1956-ban nyílt meg a még laza szerveződés első művésztelepe Bujákon, melyet 1957 júliusában követett a második Benczúrfalván, a volt Benczúr műteremben, melyet addig az evangélikus egyház használt imaházként, a híveknek azonban az MSZMP Megyei Bizottsága utasítására ki kellett üríteni és átadni a helyiséget. 1957. március 1-én Salgótarjánban létrejött a megye alkotóinak első önálló, a következő évtizedekben meghatározó jellegű szervezete Nógrád Megyei Képzőművész Munkacsoport néven. A csoport vezetője Czinke Ferenc lett, a vezetőség tagjai id. Szabó István, Iványi Ödön, Hamza Tibor voltak. Alapító tagként vett részt az alakuló ülésen Nagy Ferenc, Bóna Kovács Károly, Farkas András, Réti Zoltán, Radies István, Králik Andor, Leszenszky László, Adorján János és Argai Rezső. A szerveződés első munkatervében a szocialista realizmus követését, a művészet haladó hagyományainak az internacionalizmus jegyében történő megismertetését tűzte ki elsődleges célul. A csoport létrejötte fontos lépés volt az önálló, helyi sajátosságokkal bíró képzőművészeti élet kialakítása felé, hiszen a korábbiakban a megyei alkotók a Heves megyei művészcsoport részeként dolgoztak, gyakorlatilag elzárva az országos eseményektől, rendezvényektől is.<

3

> -72-