Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - Cs. Sebestyén Kálmán: A köz- és magánszféra határán (A civil társadalom néhány elemének változása Salgótarjánban)

az elnökségi beszámoló visszatér erre. Ugyanakkor megfogalmazódik egy elképzelés, hogy „szeretnénk kiépíteni a szellemi túlterhelésben elfáradt tagtársaink szórakozási lehetőségét" egy klub keretében. Az elnökségi beszámoló kívánatosnak tartja leszögezni: „Nem gondoljuk meghonosítani a régi rendszer erkölcstelen kártyaklubjait, de senki sem emelhet kifogást ezen szórakozásnak hódoló tagtársak ellen, akik a tisztesség határain belül valóban szellemi pihenésként szerény keretek között kapcsolódnak ki a napi gondokból." Az utalás egyértelmű, s azt mutatja, melyet az olvasóköröknél említettünk. A minta - más hiányában - a két világháború között megélt, vagy inkább csak látott egyesületek belső életének szervezése. A kaszinókban, olvasókörökben a kártya olyan közvetítő eszköz volt Salgótarjánban, amely a kommunikációs kapcsolat lényeges alapját képezte, s ilyen értelemben kohéziós erőt is jelentett a közösségeken belül. Az idézett beszámoló azonban ideológiai alapról is indokolja a kártya jelenlétét, párhuzamot vonva az 1850-es évek „szabadságharcosai" és a jelen értelmiségének feladatai között/™

1 A TTIT-klub, mint a salgótarjáni értelmiség legális nyilvánossági fóruma néhány hónapot ért meg. A szervezet féléves beszámolója működéséről megállapítja: »... akár a jogászok, akár a pedagógusok, vagy akármely szakmabeliek is jönnek össze, rövid idő után - szórakozás közben is - szakmai vagy politikai témáról megindul a vita. Pl. a pedagógusok egyik alkalommal a XX. kongresszusról, jogászok a törvényességről, házasság és válásról, stb. beszélgettek."'™' 1956 őszén ez az értelmiség aktívan részt vett az események alakításában. Főként a pedagógusok és az üzemek műszaki értelmisége vállalt jelentős szerepet. A december 8-i sortűz után megindult tisztogatások nemcsak érzékenyen érintették ezt a réteget, hanem újabb erőre kapott az értelmiség-ellenesség. 1956. február 2-án Kádár János salgótarjáni aktívaértekezletén fel is rótta, hogy „önök szigorú bírái az embereknek és akad egy kis szektariánus vonásuk is: itt lezárták a tagfelvételt, ott meg kijelentették, hogy az értelmiség zömében az ellenforradalmat támogatta. Ez nem igaz elvtársak."

<4()) Az 1960-as évek elején Salgótarjánba érkező értelmiségiek e réteg atomizáltságát konstatálhatták. A szerveződés vontatottan indult meg, s ismét a TIT-ben kapott szervezeti keretet. 1967-ben tagjainak száma 160 volt, mely a városi értelmiség negyedét jelentette (a város lakossága ekkor közel 37 ezer fő). Számukra többszöri nekifutás után szerveződött meg az értelmiségi fórum 1965 tavaszán. A törekvéshez alapot az 1964-es - többször említett - kultúrcentrumhatározat adott. „Ez a klub sajátos helyet foglal el a város szellemi életében - állapítja meg egy beszámoló. - ...Azt igyekszünk nyújtani az értelmiség és az érdeklődők részére, amit a többi klubban nem kapnak meg."

(4i) A párt helyi vezetőinek, akik 1956 után kerültek posztjukra, gyanakvása azt eredményezte, hogy a klub kezdeti lendülete alábbhagyott, főként miután a megyei első titkár egyértelműen kifejtette negatív véleményét az értelmiségről egy klubfoglalkozáson. A városi értelmiségi réteg baráti körökre tagolódását két esemény akadályozta meg. Az egyik az országos szakmai egyesületek helyi szervezeteinek létrejötte. Az országos kapcsolatok és az azokból nyert támogatás helyi szinten is érvényesült, elsősorban az adott szakma, szakterület társadalmi megítélésén, érdekérvényesítő lehetőségein keresztül. Másrészt viszont ebből a tényből következően az értelmiség belső differenciálódása is felgyorsult Salgótarjánban. Bár korábban a TIT-en belül is szakmacsoportokra bomlottak, de a közös szervezeti keret és az ez által adott egyetlen lehetséges érdekérvényesítési csatorna, megakadályozta az elkülönülést. A 70-es években a városba érkező értelmiségiek már újabb generációhoz tartoztak. Általában nem 1956 terhével és bélyegével voltak jelen, hisz többségük az 1970-ben, a városi pártértekezlet által meghirdetett „1000 szakembert Salgótarjánnak" program nyomán került ide. -54-