Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - Cs. Sebestyén Kálmán: A köz- és magánszféra határán (A civil társadalom néhány elemének változása Salgótarjánban)

érintőlegesen a cigányság problémái, teljes egészében a közművelődés újraszervezése és az értelmiség mozgósítása. Alapvető volt e szempontból a megyei pártbizottság 1964 decemberé­ben hozott határozata, amely célként Salgótarján kultúrcentrummá fejlesztését tűzte ki. A keretek megteremtése azonban nem járt együtt a tartalmi változások teljes körének végiggondolásával. Többek között a helyi közösségek autonómiája helyett a városi állami és pártvezetés igyekezett szervezeti szinten megoldani a problémákat. így a 60-as évek elején fellendülő ifjúsági klubmozgalom esetében is. „A művelődési ott­hon olyan intézmény, hogy benne a másik ember maga a művelődési alkalom. Ebből követke­zik, hogy legjellemzőbb megnyilvánulási formája a klub - írja Andrássy Mária és Vitányi Iván, az ifjúság és kultúra kapcsolatát elemző könyvben. -A klubban résztvevők nem valamilyen kü­lön cél miatt jönnek ide, mint például az amatőr művészeti csoportok tagjai, hanem kifejezet­ten az együttlét érdekében." (V>> Ennek eredménye a szakszervezeti művelődési házak mellett a vállalatok külön ifjúsági klubjainak elszaporodása. Ezek többnyire rendelkeztek anyagi háttér­rel, illetve ha KISZ-klubként működtek, egyéb támogatást is kaptak. Az ifjúsági klubmozgalomban rejlő lehetőségek, melyek a városiasodás egyik lendítő ere­jét adták volna a közösségi tevékenységek fejlesztésével, az egyes rétegek - elsősorban kulturá­lis - igényeinek közelítésével és közvetetten a város megtartó erejét erősítették volna, kihasz­nálatlanok maradtak. „Konkurrenciát" a Hazafias Népfront kötelező nagy akciói jelentettek, a 70-es évek elejétől pedig a klubok „egyszeriben a közművelődési feladatok végrehajtásának újonnan felfedezett színtereivé léptek elő." (:,7) Az 1960-as években elszaporodtak azok a körök, klubok, melyek egy-egy hobbi jellegű szabadidős tevékenység köré szerveződtek. A nők és a nyugdíjasok klubja mellett megjelent a fotóklub, sztereo klub, kertbarátok, éremgyűjtők, bélyeggyűjtők, rejtvényfejtők, horgászok, stb. körei. Ezek tevékenységi területük szűk meghatározásával is deklaráltan apolitikus, majdnem szakmai feladatokat tűztek maguk elé. Tartalmi munkájukat külön munkatervbe foglalták, s a maguk által választott vezetőség irányításával végezték, de összejöveteleik színhelyét és prog­ramjaik anyagi fedezetét a művelődési intézmény biztosította. A tagság döntően a városköz­pont körül kialakult lakótelepekről verbuválódott. Része volt ebben a már korábban említett többlet szabadidő megjelenésének, de annak is, hogy a korábbi közösségekből kiszakadt egyé­nek társadalmi kapcsolataik újjászervezésének legkézenfekvőbb útját a hobbi tevékenységek­ben látták. Alátámasztja ezt, hogy a tagság életkorra és foglalkozásra nézve dominánsan közép­korú alkalmazotti, szakmunkás rétegből toborzódott. Lényegében a városi közművelődés újjászervezése nem érte el a várt eredményt. A „váro­si közvélemény" kialakulásának a keretek tartalmi kitöltésére szűk sávban megfogalmazódó koncepció szabott gátat. A spontán folyamatok beindulása pedig mindig kiváltotta az állami és pártvezetés közbelépését. Ez a kettős magatartás jellemző az értelmiséggel kapcsolatban is. Korábban már volt szó a város általános értelmiség-ellenességéről. Forrása részben a két világháború közötti időszakból ered, részben az 50-es évek ideológiai propagandájából. Az ide­alizált munkásváros elképzelés azonban a megyeszékhelyi funkció megadásával más árnyalatot kapott. Ennek ellátása megkövetelte az értelmiség nagyobb arányú jelenlétét, amelyet tovább fokozott a 60-as évek elején az üzemi rekonstrukciók, majd az évtized közepén a város építésé­nek beindulása. A város értelmiségének mozgásteret és egyben szervezeti keretet először a Társadalom és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat Nógrád Megyei Szervezeté­nek 1954-es megalakulása adott, de nem minden mellékzönge nélkül. Még 1956 áprilisában is -53-

Next

/
Oldalképek
Tartalom