Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - Cs. Sebestyén Kálmán: A köz- és magánszféra határán (A civil társadalom néhány elemének változása Salgótarjánban)

Az 50-es években Salgótarjánban a társadalmi életnek hátteret, keretet adó intézményei a szakszervezeti művelődési házak voltak. Városi hatáskörrel, majd csak az évtized végén jött létre ilyen szervezet az egykori Ipartestület, majd Pártoktatók Háza épületében, mely helyileg a városközpontban volt. A szakszervezeti művelődési házak viszont szétszórva a telepeken álltak. Hivatalos feladataikon túl más funkciót is betöltöttek: a mikroközösség találkozási lehetőségeit biztosították. Részben azért, mert nem hivatásos „népművelők" irányították döntően ezeket az intézményeket, részben pedig azért, mert nagyvállalatokhoz tartoztak, melyek számukra „elővéd" szerepet töltöttek be. Azzal, hogy a kulturális forradalom, a kultúragitáció legfőbb terepe az üzem, tartalmában pedig a termelés, a művelődési házaikra nehezedő nyomás enyhült. Ezért tudtak helyet biztosítani a környék lakói „klubszerű", szabadabb találkozóinak. így a szűkebb települési egység igényei is jobban megfogalmazódtak, mely a programok, tevékenységi területek párhuzamosságát eredményezték sok esetben. A városi társadalom szempontjából viszont ez a részben más dimenziókban öröklődő szétszabdaltságot erősítette. A Nógrádi Népújság 1957 decemberében kritizálja is tevékenységüket: „Bár eszmei síkon bizonyos tisztulási folyamat megindult (a jövőben a városi kultúrház lesz hivatva az eszmeiség továbbvitelére) mégis súlyt kell helyeznünk a kultúrotthonok műsorainak helyes összehangolására. A kultúrotthonok nemcsak szórakozóhelyek, hanem elsősorban művelődési házak. Nem öncélúak, hanem hivatottak széles körben terjeszteni a szocialista kultúrát. A másik rákfenéje városunk kultúréletének a rosszul értelmezett versengés. Ezért kell megszüntetni a feszültségeket a kultúrotthonok között..."^') 1956 után a szakszervezeti művelődési otthonok előbb vázolt helyzete is megváltozott. Azzal, hogy a termelésről az ideológiai harcra tevődött át a hangsúly, a kulturális szféra jelentősen átpolitizálódott. Határozottan megfogalmazódik a kétfrontos harc és az ideológiai offenzíva meghirdetésével ez az MSZMP 1958-as művelődéspolitikai irányelveiben. A kultúrában a marxizmus-leninizmus térhódításának szorgalmazása mellett a kispolgári ideológiák visszaszorítása egyértelműen érintette a szakszervezeti művelődési házak tevékenységét, a nevelés és a propaganda területén rájuk rótt feladatok megnövekedésével. Az 50-es években a korábbi egyesületek osztódásával, vagy helyettük létrejövő szakkörök, öntevékeny művészeti csoportok többnyire az iskolások, illetve a „NÉKOSZ-nemzedék" lendületében élő 20-30 évesek gyűjtőhelyei voltak. Kivétel ez alól az évtizedes tradíciókkal rendelkező dalárdák, zenekarok, színjátszó csoportok. Tagjaik jórészt „kipróbált" szaktársak vagy telepi lakosok. Csak hosszas megfigyelés, kiválasztás során fogadtak maguk közé új, fiatalabb tagokat. Döntően kimaradt ebből a formából a középgeneráció jelentős része, azok, akik az egyesületszervezés menetében generációs szinten ekkor vették volna át a stafétabotot. A 40-es évek közepétől csökevényesen jelenlévő minták nem adtak olyan felhajtó erőt, amely a túlfeszített, teljesítménykényszeres munka mellett a helyi társadalmi élet szervezésének ezen alternatíváját is felvetették volna. Kapcsolataik kerete a magánéletben kimerült az alkalmi jellegű és ebből eredően változó összetételű baráti társaságokban. Az új gazdasági mechanizmus előkészítése során azonban az üzemi, munkahelyi népművelés hangsúlyainak változása, a munka és művelődés „dialektikus" kapcsolatának gyakorlati megvalósítása az addig passzív rétegeket is bevonta a szervezés keretébe. „A szocialista brigád lesz - összhangban az új közművelődési törekvésekkel, amelyekben a tömegmunkát a kiscsoportos foglalkozás, az agitációt a pedagógiai ráhatás váltja fel - a szocialista művelődés eszmei alanya."

(:!2) A 60-as évek közepére torlódott össze Salgótarjánban a helyi életlehetőségek formai és tartalmi mozzanatainak átalakulásából eredő konfliktusok sora. A torlódás abból eredt, hogy a nagyvállalatok technikai fejlesztése, a gazdaságpolitika változása és a városközpont átépítése -51-