Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - Szvircsek Ferenc: A szénbányászat és az urbanizáció kapcsolata Salgótarjánban

jelleggel fabarakkok is épültek, melyek a község terjeszkedésével beékelődtek a kialakuló városképbe.

(S) Salgótarján egyutcás, szalagtelkes utifaluként fejlődött, településének alaprajza nyitott könyvként tárja elénk múltját. Térbeli kiterjedésére közel egy évszázadig a horizontális kiépülés volt a jellemző. Külső megjelenési formájában magán viselte annak a kornak a jellemző vonásait, sajátos érdekeit és értékeit, építészeti stílusát vagy stílustalanságát, mely életre keltette. Fleischl Róbert ismert építész a munkáskolóniákról szólva a következőket hangsúlyozta: „A bányaművelés, az új bányák nyitása bíztató előtanulmány és kutatás dacára kétséges vállalkozás, mert a nyitással kapcsolatos épületeket a legegyszerűbb eszközökkel, a leggyorsabban kell megoldani. A teljes műveléskor számtalan új épületet, üzemi épületeket, lakóházakat kell létesíteni, a régieket a viszonyoknak megfelelően átalakítani".

(f>) Az első tárók, szénásó helyek Jakab-táró, Emma-akna, Zweierka, József-tárók, Ujakna voltak. Ezeket követte József-akna, Károly-akna, Forgách-akna, valamint a Rezső-táró pótlására szolgáló Király-táró létesítése. A bányák telepítésén túl üzemi és lakóépületek sorát kellett felépítenie a vállalatnak. Az új lakókat, a honfoglalókat 1868-ban ez a kép fogadta: „Az állomás egy kis épületből állt, a vasút József-rakodóig volt kiépítve. A mai bányatelep helyén csak egy hosszú kolónia állt, melyben mintegy 100 család volt összezsúfolva. A többi család kis üregeket vágott maguknak a hegyoldalba, elejét bedeszkázták és készen volt a lakás." 1868 után már a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. Zemlinszky Rezső (1824-1885) igazgató irányítása mellett megkezdte a kolóniák építését, de az új tárók és aknák nyitásával a község szélein új telepek is létesültek, magukon viselve az időszakosság jellegét. Megállapítható az is, hogy a régebbi bányatelepek házai kivétel nélkül sablonos egyformaságban épültek, primitív szociális követelményeknek megfelelően. Kaszárnyarendszer volt jellemző rájuk. A munkástelepek Salgótarjánban és közvetlen környékén, hegyes-dombos vidéken épültek, nem alkalmazkodtak a terepadta lehetőségekhez, hanem egyenes vonalban vezetett utcákon helyezkedtek el házaikkal, holott a természetadta formák a sablonosság feloldásához vezethettek volna. Ezért a bányatelepek, lakótelepek sajátos megjelenésűek voltak Salgótarján határában. A nagyipari üzemek közvetlen „városépítő" hatása mellett, közvetett hatásokkal is kell számolnunk, melyek azonban szervesen összefüggnek az ipari termelés emelkedéséből adódó létszám és infrastruktúra fejlődésével. A szolgáltató iparágak fejlődése felgyorsult, hatása à falu képének megváltozásában is lemérhető volt. A kereskedelem korlátlan lehetőségek hazájának, azaz „kis Californiának" tekintette Salgótarjánt. A kereskedő családok nevéhez fűződik a község főútvonalának „Patyomkin"-városszerű kiépítése. A parasztoktól megvásárolt telkeken, a régi házak előtt elterülő üres területeken építették fel az első kereskedőházakat. A birtokos parasztok beltelkeinek helyén épült fel tehát az új város. A paraszti réteken, szántókon a bányák és ipartelepek osztoztak, ezek csak a paraszti birtok rovására tudtak terjeszkedni. Az első állandó épületek a József-tárónál és az Emma-aknánál épültek meg. Az állandó épületek mellett Liptay Pál 1868-ban közölt ismertetésének rajzán érdekes épületek is feltűnnek, a fákkal sűrűn benőtt hegyoldalban (Kercseg) „Bányász-lakok" felirattal. Mint írta: „Érdekes itt látni azon lakásokat is, melyeket néhány szál deszkából a hegyoldalába építenek. Mint rajzunk mutatja, egy ablak, egy ajtó és egy ágy minden, mi az ily viskóban elfér; teteje földdel van behintve, melyen buján tenyészik a fű és burján, az oldalakat szintén földdel töltik fel, hogy télen meleget, nyáron pedig hideget tartson." -25-