Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Maga János Konferencia, Balassagyarmat - Tari Lujza: Manga János hangszeres népzenegyűjtései: 1959–1977

- Arra nem emlékszek, hogy Mohácson okarinát készített vóna valaki. Vótak, hát még a botba is árú(l)tak valamikor, de nagyon régen. Ezelőtt 40 évvel, 45 évvel talán. AP 17.029g A beszélgetés folytatása: - Most már gyakrabban játszok, mer hívnak, a zenekarba megyek. Gy. - Milyen zenekarba? - Hát, támburazenekarba szoktam menni. Igen. Gy. - És hallom, hogy dudával is játszik. - Ez volt az első hangszerem valamikor, még gyerek voltam. ... Utána szájmozsikán vagy talán harmonikának lehet mondani és kontrabrácsos (sic.) is tanultam, azt is tudok és van nekem odahaza egy 80 basszusos gombos ötsoros harmonikám, tehát azon is játszok mostmá. Gy. - Kivel játszik, melyik dudással játszik együtt? - Hát egy dudásunk van kérem szépen Mohácson, vagy talán illetve mohácsi szigeten. Ez a Bárász György, a neve. Szomszédom. Közvetlen. Összejátszunk mink, olyan zenekart csinálunk mi ketten, csak úgy zúg a szobába! Gy. - Össze tudják hangolni az okarinát a dudával? - Például az okarinát nem lehet hangolni. Gy. - Ezt tudom! - Itten van - de szoktam azért! - ez a hátsó része egy kicsit hamis - viaszkkal szoktam (betömni) - úgyhogy kisebb lukat csinálok, tehát vékonyabb (= magasabb) a hang. Osszestimmőlünk úgy, a dudát, inkább stimmöli (lehet hangolni), mint az okorint. És hát kezdünk játszani, olyan pattogósán megy nálunk. -203-