Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)
Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - †Dupák Gábor: Az MKP Salgótarjáni Szervezetének irata. Adatok és források Salgótarján 1945–1948 közötti történetéhez
beszámolt.< l4 > Sajnos az összejövetelről nem maradt fenn jegyzőkönyv, csak az ott elfogadott határozati javaslat/ 1 s > A második - de az eredeti jegyzőkönyv szerint az első - városi pártkonferenciára 1947. március 2-án került sor az acélgyári olvasóegylet dísztermében/ 16 ) Máig rejtély, hogy miért ezt tartották az első ilyen jellegű tanácskozásnak. A rendelkezésre álló 18 oldalas ülésjegyzőkönyv tanúsága szerint a tanácskozáson 17 alapszervezet képviseletében 263 küldött vett részt. Rusznyák Lajos városi titkár megnyitó beszédét követően egyhangúlag díszelnökké választották Rákosi Mátyást, majd meghatározták a napirendi pontokat. A politikai beszámolót Blanár Sándor polgármester tartotta, aki a párizsi békére utalva kijelentette, hogy „Nem ez a béke az, amire a magyar dolgozók és a magyar tömegek vágytak. El kell ismerni, hogy ez a béke sok tekintetben fájdalmas." Belpolitikai téren érintette az éppen akkor kipattant ún. köztársaság ellenes összeesküvést. Beszédjének helyi vonatkozásaiban utalt az 1947 eleji ipartestületi választásokra, amelyen a kommunista párt megalázó vereséget szenvedett. Fenyegetően meg is jegyezte, hogy „... az nem lehet, hogy ebben a városban az MKP ki legyen rekesztve az Ipartestületből." A városi titkár beszámolója szerint a városi pártszervezet létszáma 5459 fő, ebből 4916 tag fizet rendszeresen tagdíjat. Az egyik legfontosabb szervezési feladatnak tehát azt tartotta, hogy a fizető párttagok száma 6000-re emelkedjen. Természetesen ezen a fórumon sem feledkeztek meg a megyeszékhely kérdéséről. »... Ilyen megyében, ahol olyan kommunista város van, mint Salgótarján, nem lehet a reakciós Balassagyarmat a székhely." A konferencia zárásaként a küldöttek elfogadtak egy 27 pontból álló határozatot, amelyben többek között követelték, hogy a 3 éves városfejlesztési tervet a párt által készített tervezet alapján hajtsák végre, Salgótarján legyen az új megyeszékhely, építsenek kulturális és sportintézményeket, szerveződjék meg a párthoz hű kereskedői réteg, és a taglétszám emelése érdekében „... minden elvtárs szervezze be a feleségét." A harmadik tanácskozásra - amely tulajdonképpen a két párt egyesülésének konferenciája volt - 1948. május 9-én került sor az üveggyári kultúrteremben. Az esemény fontosságát reprezentálta, hogy megjelent a két párt teljes megyei és városi vezetősége, illetve Szirmai István központi kiküldött. A138 küldött közül 110 képviselte a kommunista és 28 a szociáldemokrata pártot. Megjegyzem, hogy az MKP delegáltak közül mindössze csak 15 fő volt tagja az illegális kommunista pártnak. Az ülésen éltették a pártegyesülés történelmi jelentőségét, és az alábbi szövegű táviratot fogalmazták meg Rákosi Mátyásnak és Szakasits Árpádnak:,,Az egyesítő városi konferenciánkról forró harcos üdvözletünket küldjük, és ígéretet teszünk arra, hogy a jövőben a Magyar Dolgozók Pártján belül, még jobb munkát fogunk kifejteni a szocializmusért." Ezt követően pedig megválasztották az MDP Salgótarjáni Városi Választmányának 42 tagját. (,7) Ugyancsak a testületi szervek közé tartozott a pártkonferenciák által megválasztott pártválasztmány, amely a konferenciák ülései között látta el a legfontosabb irányító szerepet. E testület választotta meg a tagjai közül a városi vezetőséget. A meglévő források szerint 1946 és 1948 között a városi pártszervezetnél 8 választmányi ülésre került sor, amelyeken a pártvezetőség és a választmányi tagok vettek részt. Az ülések na-143-
