Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - Dezier, Tóth: Besztercebánya, 1944-ben

A Szlovák Nemzeti Tanács által jóváhagyott katonai tervet megismertették a Londonban tartózkodó emigráns kormány honvédelmi minisztériumával. A partizánmozgalom ukrajnai stábja 1944 júliusának végén desszantos csapatokat szállított Szlovákiába. Két hét alatt 64 szervező érkezett. Kelet-Szlovákiába egész partizáncsoportok áthúzódtak. A partizánok itt támogatásra találtak. Együttműködtek az illegális nemzeti bizottságokkal, s felvették a kapcsolatot a hadsereggel. Fegyvereket katonai raktárakból kaptak. Az 1944. augusztus 11-én kihirdetett statárium szélsőséges megoldás volt, mert a rendszernek már nem volt támogatója sem a hadseregben, sem a rendőrségben. Ezek is az ellenállás oldalára álltak. 1944. augusztus 24-én teherautók szállították a fegyvereket és a lőszereket Zólyomból a Hiadel-völgybe, ahonnan a lakosság továbbvitte azokat az Alacsony-Tátrába. Ezeknél az akcióknál a rendőrség is segített. Jegorov partizáncsapatának 1300 puskát, 240 golyószórót, 32 000 töltényt, 6 500 gránátot, 100 pisztolyt és élelmiszert szállítottak. Nem ez volt az egyetlen akció. Hasonlóan látták el a többi partizánegységet is. Besztercebánya, a szlovák nemzeti felkelés központja Szlovákia német megszállása 1944. augusztus 29-én kezdődött. A Szlovák Köztársaság Képviselői a megszállással egyetértettek. Németország szlovák nagykövetét, Ludint bízták meg a feladattal, hogy a szlovák kormány beleegyezését Szlovákia megszállására megszerezze. Tiso beleegyezését adta, de ehhez az elhatározáshoz nehéz belső harcok után jutott el. Tudatában volt annak, hogy a felkelést hazai erővel nem tudja likvidálni. Beleegyezését adta, hogy német katonai egységek jöjjenek Szlovákiába, s azok segítsenek Turancov tábornoknak a rend helyreállításában. A hadseregnek ebben a helyzetben döntenie kellett. A katonák a harcot választották. A zsolnai helyőrség a partizánokkal együtt már 1944. augusztus 29-én felvette a harcot a német megszállókkal szemben. Szlovákia lakossága a német megszállásról Catlos tábornok, a honvédelmi miniszter közleményéből szerzett tudomást. „Katonák, polgárok, azért tudatom önökkel ezt a hírt, hogy a német hadseregben a barátainkat lássák. Azért jöttek, hogy legyőzzék az alattomos ellenséget." Ez után a közlemény után a besztercebányai katonai központ parancsot adott a helyőrségeknek a fegyveres harcra. A felkelés kitörése után Besztercebányán volt a szlovák katonaság, az 1. Taktikai Csoport Főstábja, Szlovákia Védelmi Tanácsa, a Szlovák Nemzeti Tanács, a Szlovák Nemzeti Bank. Itt volt a Szlovák Kommunista Párt vezetősége, a Demokrata Párt. Itt nyomtatták a Pravda, a Nővé Slovo, a Hlas Ludu és a Bojovnik felkelési lapokat. A felkelés 22 000 кт

г-ге terjedt ki, s ezen területen 1 700 000 lakos élt. A felkelés területe 1944. október elejére 6 800 km

2-re zsugorodott. 1944. augusztus 30-án találkozhatott Besztercebánya lakossága az utcákon partizánokkal és felkelő katonákkal. A város hangulata megváltozott. Ehhez hozzájárult a szabad szlovák adó adása is, amit a központi adóról kapcsoltak le. Ladislav Sára hírolvasó bejelentette, hogy kitört a szlovák nemzeti felkelés, és felolvasta Chalupka Мог ho! с. versét. Mirko Vésel alezredes a hírolvasó szavai után közölte a szlovák hadsereggel a forradalmi katonai vezetés proklamációját; „Katonák, forduljatok szembe a német megszálló egységekkel! Felhívom a csendőrséget, a rendőrséget, a pénzügyőrséget, hogy védjék meg a hazát! „ -133-