Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXI. (1998)

Tanulmányok - Salgótarján a 20. században. Település- és társadalomtörténeti konferencia - Szomszéd András: Bányatársulati iskolák Salgótarjánban 1871 és 1946 között

1878. január 22-én Zemlinszky bányaigazgató aláírásával a következő levél érkezett Budapestre Rigler Ede címére: „Az alantabb jegyzett tanszereket kérjük iskolánk részére, címünkre postán, utánvéttel megküldeni: 6 könyv-rajzpapír 1 és 2 cm távolságú vonalzattal, á: 60 kr; 4 tucat Győrffy István-féle 10 lapból álló rajzmintát, á: 1 Ft; Hermes-féle 6 lapból álló rajzmintákból az első 5 füzet, á: 25 kr; 4 tuczat Hardmuth-féle irón, 2 színű á: 50 kr; 4 tuczat szintén Hardmuthféle író 3-as á: 50 kr; 100 darab irka. Szépírási gyakorlatra nagy irodai, finom bordás, nagyvonalazással - darabja 3 kr. -; 100 darab szépírási gyakorlatra német vonalazással - ára 3 kr -; 4 tuczat tisztázati füzet, diktandó vonalazással, finom bordás papíron ára 40 kr." A tanszerek részletes felsorolásából kitűnik, hogy milyen nagy súlyt helyeztek az írás oktatására, s a rajzkészség fejlesztésére. Ezek az eszközök, valószínű felsőbb osztályok és tanoncok számára kellettek, mint az a 40 db dr. Lönge Henrik-féle „kis atlasz" is. Az alsóbb osztályosok számára inkább a palavessző és a palatábla volt használatos. 1878. október 28-án például 50 db palavesszőt és 50 db palatáblát rendelt a társulat. 1882. április 9-én „A kapható iskolai palatáblákból - nagyság - 16x24 cm vonalkás az egyik oldalon magyar írásra, a másik koczkás kérjük szíveskedjenek számunkra elküldeni." 1885. október 15-én a 80 darab magyar Lakicsféle ABC-s könyv és a 10 db Gáspár-féle IV. osztályos magyar olvasókönyv mellett 10 db német nyelvű olvasókönyvet is kértek. Az utóbbi adat, akárcsak a német vonalkázású írólapoké és füzeteké, azt látszik bizonyítani, hogy a felsőbb osztályokban német nyelven is folyhatott oktatás. Bár az iskolák tannyelve hivatalosan mindig magyar volt. A bánya a beszerzendő taneszközökből mindig a jobbat, a tartósabbat igyekezett beszerezni. 1886. szeptember 20-án kelt levélben eképp reklamáltak a leszállított silány árú miatt: „Budapesten a Reizinger-től rendelt jobbfajta írófüzet helyett mi egészen közönséges minőségűeket kaptunk meg, amiket iskoláinkban nem használhatunk, és ezért ezeket ma vasúton a fenti cég címére visszaküldjük, azt kérjük, hogy a mellékelt minta szerinti füzeteket küldjön meg számunkra." Az év végi vizsgákra rendelhettek 1000 db magyar és 1000 darab német írólapot és „a 100 darab diktandó írólapot". Mindezeknek a megvásárolt eszközöknek tárolására és szétosztására egy 1885. július 1-én írt levél nyújt útmutatást. „Az iskolakönyvekre és taneszközökre nézve megjegyezzük, hogy ezeket az anyagraktár (Materialmagazin) kezeli, ahonnét a tanítóknak kiadják, s azok kimutatása alapján, az érdekelt szülőktől a bérjegyzékben kerül levonásra az áruk." Nagy a valószínűsége annak, hogy év végén a használható tankönyveket beszedték a tanítók azzal a céllal, hogy az arra rászorultak újból megkaphassák. A tanulás, a jobb eredmény elérésének ösztönzésére a társulat vizsgaajándékokat is vásárolt. 1886. júniusában például 16 db különféle képeskönyvet rendeltek 40-50 krajcáros árban, 36 darab különféle „csont-dísznyelet", a lányok számára 20 db horgolótűt, 6 db varróeszközt 1 forintos árban és 10 darab különféle papírtartót circa 50 krajcáros árban. -123-