Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Irodalomtörténet - Praznovszky Mihály: Irodalmi muzeológia – irodalmi kultusz

Ennek megannyi látható és láthatatlan jele van. A múzeum valóban jéghegy: a közönség csak a csúcsát, a kiállításait ismeri elsősorban. A raktárakban közel egymillió kéziratra vigyáznak, a szakkönyvtár köteteinek száma eléri a 200 ezret, s különösen értékes folyóiratgyűjteménye van, a művészeti tár legértékesebb része a közel 30 ezer darabos fotográfia gyűjtemény s a hangtár immáron 30 esztendeje gyűjti a magyar irodalom alakjainak emlékezéseit. Közismertek a múzeum kiadványai, amelyek közül nem egy sorozat az alapkutatást szolgálja, gondoljunk csak a bibliográfiai, repertóriumi füzetek hatalmas sorára. De fontosak voltak s azok maradtak a fotó sorozatok, kezdetben az egyes alkotók életművét felölelő összeállítások, később a csak személyi anyagot tartalmazó kötetek. Ilyen volt az ún. Irodalmi Múzeum sorozat elsősorban visszaemlékezések, naplók kiadásával, majd ilyen lett a Kézirattár szép sorozata, amely egy-egy, a múzeumban őrzött kézirat mögöttes anyagát mutatta be. S akkor még nem említettük a múzeumi évkönyveket, amelyekben a múzeum munkatársai mellett az első évektől kezdve olyanok publikáltak, mint: Julow Viktor, Vargha Balázs, Jenéi Ferenc, Mezősi Károly, Scheiber Sándor, Kiss József. Mindeközben a múzeum része lett a már említett kutatóintézetekben, közgyűjteményekben és egyetemeken folyó kutatásnak is. Napjainkban is ez az együttes szakmai tevékenység határozza meg a munka ezen területét. így vesz részt az intézmény kritikai kiadások előkészítésében, sőt néhánynak már otthont is ad. A múzeum szakemberei több egyetem irodalmi intézetében is oktatnak, konferenciákat szerveznek az Irodalomtudományi Intézettel, s az egyetemi intézetekkel közösen. A kiadványok száma ugyan jelentősen megcsappant - kiadásra kész kéziratok állnak megjelenés előtt de ami elkészült, szintén együttes munka eredménye és része a magyar irodalomtudományi kutatásnak. A számítógépes feldolgozás is megindult már minden tárban, de az anyagiak hiányában a rendszer kialakítása csak remény lehet. Mindenképpen megemlítendő még, hogy az országos irodalmi muzeológiai hálózat nemcsak intézményesen, de a szakemberek szempontjából is sikeresen változott. Mára már Debrecenben is működik komoly irodalmi múzeum, különösen figyelve a helyi értékekre, a Tóth Árpád, Móricz Zsigmond kutatás elkerülhetetlen része lett. De aki Mikszáthot és Madáchot akar kutatni, az nem hagyhatja figyelmen kívül a nógrádi gyűjteményeket s az ott folyó szakmai tevékenységet. Aki Vörösmartyval foglalkozik, az hasonló módon kell hogy figyelje a székesfehérváriak munkáját; míg a Krúdy Gyula életművével foglalkozók számára meghatározó intézmény és gyűjtemény áll Nyíregyházán. Az elmúlt évtizedekben a magyar irodalomtudomány szerves részévé vált az irodalmi muzeológia. A mindennapok szakmai gyakorlata, a kutatások tartalma, a szakkönyvkiadás léte igazolja a magyar irodalmi muzeológia jelentőségét, létrehozásának szükségességét, a ráfordított anyagi és szakmai figyelem megtérülésének valóságát. S a legfontosabb emellett: a Petőfi Irodalmi Múzeum s megannyi más irodalmi emlékhely, kiállítóhely az elmúlt évtizedekben szerves része lett a magyar múzeumügynek is. Gondjai, bajai ugyanazok, mint az egészé, feladatai részei a teljesnek. Mássá teszi viszont speciális feladatrendszere, belső felépítettsége. Fontossá pedig az az Eötvös József-i gondolat, amelyet mindannyian vallunk, de úgy látszik, nem lehet nem eleget hangoztatni. Ezek a szavak 130-140 éve hangzottak el az Akadémia nagygyűlésein, de a múzeumokra is érvényesek: „A nemzetnek részt kell venni a nagy küzdelemben, melynek célja: a polgári szabadságnak és a nyugati civilizációnak megállapítása Európa ezen részében; s az akadémiánknak részt kell venni a nagy munkában, mely Európa szerte a tudományok körében a népek szellemi felszabadulásáért foly, sőt a nemzet csak annyiban oldhatja meg nehéz feladatát, amennyiben mi ezen kötelességünknek eleget teszünk." S úgy hitte, már akkor megvalósult az, amiről tudjuk, hogy ma is csak jámbor óhaj: „A büszke jövendölés, hogy a tudomány hatalom, korunkban teljesült, legalábbis annyiban, hogy többé nincs hatalom tudomány nélkül." * * * Az irodalmi kultusz elemei közül: beállítódás, nyelvhasználat, szokásrend, ez utóbbinak egy részterületével, illetve megjelenési formájával kívánunk foglalkozni, az irodalmi ünneppel vagy emlék99