Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Történelem - Cs. Sebestyén Kálmán: Arcképvázlat a naplóíróról

Tóth Gyula: Naplóm és elmúlt történeteim (Kezdtem pedig írni: 1922. február 26-án.) 'Istenben boldogult Édesapám, aki a közeli Karancsságon gazdálkodott, németül és tótul is jól beszélt; ennek a nyelvismeretének köszönhette, hogy az abban az időben nagy számban Salgótarjánba bevándorolt idegen, főként német és tótajkú bánya és gyári alkalmazottakkal élénk üzleti összeköttetésbe jutott. A kereseti viszonyok a vasgyár (akkor még így hívták az acélgyárat) építése és üzembehelyezése idején rendkívül jók voltak és a mezőgazdasági termékek jó áron keltek el. Különösen jól fizettek az ízletes karancssági borért, amelyből rengeteget fogyasztottak, úgy hogy szülőfalum egész bortermelését ők itták meg. Ezt az üzletet szövetkezeti alapon Édesapám bonyolította le, Ő vette fel a rendelést s ő szállítatta rendeltetési helyére a kívánt mennyiséget s a borért járó összeget О hozta haza s osztotta fel a termelők közt. Az ilyen kifizetések alkalmával nagyon sokat beszéltek az emberek Salgótarjánról, annak gyors fejlődéséről, nagy pénzforgalmáról stb. Különösen érdekelt engem az óriási gépekről, az égig érő kéményekről meg a gőzkocsiról való beszélgetés. Nagyon kis legény voltam még akkor mindössze hat éves, de már is nagy gondot okozott nekem ez a Tarján. Százfélekép is elképzeltem magam előtt és még álmomban is láttam az óriáskerekű gépeket, sőt a felhőkarcoló kéményeket is. Ez még csak ment valahogy, mert nálunk is volt magaskéményű és nagykerekü gőzmalom. De azzal a nyavalyás gőzkocsival sehogysem voltam tisztába. Gőzkocsi? vasút? hm. hm. Milyen is lehet az!? Egyszer aztán kiválasztottam a sok ember közül egyet, aki a legértelmesebbnek látszott és megkérdeztem, hogy milyen is hát az a gőzkocsi? Hát a gőzkocsi - azt mondja - teljesen vasból van, magától megy..., ló sem kell hozzá, aztán hogy el ne merüljön a sárban vas-úton jár. Sajnos még ennek a kimerítő magyarázatnak ellenére sem értettem meg a dolgot, de szörnyen kíváncsi voltam reá, miért is addig rimánkodtam Édesapámnak míg megígérte, hogy legközelebbi útjára magával visz Salgótarjánba. Néhány nap múlva kimondhatatlan örömömre el is indultunk. Az úton alig bírtak velem mert egyre előre figyelve fel-felálltam a kocsiban, hogy nem látni-e még Tarjánt vagy a gőzkocsit. Szerencsém volt, mert amikor Pálfalvához értünk, éppen előttünk bocsátották le a vasúti sorompót. Budapest felől jött a vonat, elől a puffogva füstölő gőzkocsi, utána egy egész sor kerekekre szerelt ház, amelyeknek ablakaiból emberek integettek felénk. Én a meghatottságtól szóhoz sem jutottam, csak bámultam a már messzehaladó szörny után s mikor a sorompót felvonták, a pályatesten keresztülhaladva megláttam a vas-utat is, melyen a vonat végighaladt, sehogysem értettem meg, hogy mi lehet az oka, hogy az a nagy gőzkocsi, ezen a keskeny vasúton úgy el tud menni, hogy nem csúszik le a kereke jobbra vagy balra. Pálfalvát elhagyva merengésemből azzal ébresztettek fel, hogy most következik Salgótarján. 1875-ben hat éves koromban pillantottam meg ezt a várost, amelyben később jóban-rosszban egy életet éltem le. A mai városnak akkor még nagy részben csak a helye volt meg, azóta nemcsak az üres területekre kerültek új épületek, hanem az akkor meglévő házikók helyére is nagyrészben újak épültek. Az első épület, amelyet megláttam a „Badacsony" kocsma volt s vele szemben az út másik oldalán a hozzátartozó kocsiállás. A Badacsony ma is fennáll, de az állást azóta lakásokká alakították át. A Badacsonynál elágazó, az akkor még csak földszintes vasúti állomáshoz vezető út másik sarkán már akkor is fennállt az az alacsony sárga L alakú épület, amely ma is ott van, tehát a mai házcsoportból akkor csak ez a három épület volt meg. A Badacsonytól kezdve egészen a Szilárdy majorig az út mindkét oldalán szántóföldek területek el, csupán a mai Kohn Lipót féle ház helyén volt egy hármaskereszt. Feljebbhaladva az út jobboldalán a róm. kath. templomig, majdnem a mai alakjában terült el a Szilárdy féle major, csak annyi különbséggel, hogy a mai polgári iskolával szemben álló előkertes ház ki volt hasítva a Szilárdy féle területből. Ez a ház akkor Rubint gyógyszerész tulajdona volt s itt volt a Rubint majd a Rákos féle első gyógyszertár, melyet később 1890 körül helyeztek át az akkor újonnan épült Rákos féle házba. A régi Szilárdy kúriának ma már csak a helye van meg. Nem is volt az kúria, csak annak csúfolták, egyébként primitív kis épület volt, s a Jankovichok idejében csak az ispán lakott benne. Az utóbbi időben már összeomlással fenyegetett s jelenlegi tulajdonosa Szilárdy István lebonttatta, de helyére nem épített másikat, hanem a major déli részén lévő gazdasági épület alsó végét alakíttatta át lakássá. 54