Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)
Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: Szénbányászat a Kürtös-patak völgyében
megjegyezte, hogy közülük egyik sem érte el a fejlődés azon fokát, melyen a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. a vasút megnyitásakor állt. Ez nem dicséret, gondoljunk a többször csődöt jelentő bányatársulatnak a vasútépítkezések miatt elhanyagolt bányáira. Hantken 14 bányavállalat felsorolása után csupán csak annyit jegyzett meg, hogy a megyében volt még bánya: Nagykürtösön, Óváron és Becs, ^ -43 ken is. A sikertelenségek azonban nem vették el Mescha kedvét, folytatta a megkezdett munkákat. 1876. január 26-án és augusztus 6-án a Nógrádi Lapokban hirdetést tett közzé, melyben önmagáról szólva leírta, hogy már 17 éve látja el a községeket fűtési és cséplőgépekhez használatos szénnel. Az általa termelt szén ára ebben az időben 100 kg-onként 70 krajcár volt. Az érdeklődők megrendeléseiket Balassagyarmaton hétfőn és pénteken adhatták le. Ahogyan Salgótarjánban jó másfél évtizeddel korábban Brellich János is a közlekedés megoldásában vélte felfedezni a bányászat fejlődésének egyik mozgatóját, úgy Mescha is a közlekedési utak megjavítása érdekében emelte fel szavát. Az Ipoly című lapban javaslataival vihart kavart Meschát a Nógrádi Lapok 1873. június 1-én gúnyolódva fogadta. „Ezen, különben föld alatti foglalkozású ember azzal kezdi meg írói pályáját az Ipolyban, hogy folyamodványt nyújt be az alispánhoz útkaparóságért: világosan megjegyezvén, hogy ingyen nem dolgozik, hanem kézbesítsük neki úgymond havonként 80 forintot, két hónapra s ő megmutatja mint kell kaparni az utat". ' Mescha András jogosan tette szóvá a megye közismert rossz útviszonyait, gondozatlanságát, amivel darázsfészekbe nyúlt. A megyei közigazgatás találva érezve magát, ellentámadásba ment, s a kormánypárti sajtó segítségét felhasználva, útépítés helyett személyeskedéssel válaszolt. Mescha András vélhetően a balsikerű bányászkodása miatt, vagy mellette indított mozgalmat 1879-ben egy Nagykürtösön felállítandó üveggyár érdekében. Véleménye szerint a nagykürtösi föld kiválóan alkalmas üveggyári hasznosításra. A megyebeli huták: a zlatnói, a szinóbányai, a látkai, a hámori és a farkasvölgyi „életét inkább lézengésnek mondhatjuk, mint biztos jövedelem forrásnak". Oka ennek a kellő és olcsó üveganyag hiánya, mely párosult a tüzelőanyagként használt fa drágaságával és a nagy szállítási távolsággal. Pedig „szakértők szerint legolcsóbban sehol sem lehet üveget gyártani csak Nagykürtösön" írta Mescha András, mert itt helyben van az alapanyag, a kőszén, a felvevőpiac felé a távolság is feleakkora, mint a többi gyártól számítva. A felépítendő üveggyárat széngáz tüzelésűre rendezték volna be, ami technikailag előrelépést jelentett. A szerveződő vállalkozók 1879. augusztus 7-én, Balassagyarmaton Reményffy József takarékpénztári elnök vezetése alatt tartottak értekezletet. Egy évvel később már Wilhelm Uhland a lipcsei polytechnikum igazgatója érkezett Nagykürtösre, hogy megtekintse a széntelepet és az un. üveghomokot. A szénbányát és a kvarchomokot „ránézésre" a német vendég jónak találta, fellelkesülve kilátásba helyezte, hogy legközelebb üveggyárat fog felállítani Nagykürtösön. Uhland látogatása olyan érdeklődést keltett, hogy gr. Forgách Antal az SKB Rt. elnöke is fogadta Kékkőn, s megbízta az üveggyár költségvetésének az elkészítésével. A kis kitérő után térjünk vissza a szénbányához. Ismereteink szerint az Éva bányatelek szenét kezdetben az „Isten Áldás" akaróval fejtették, de a vető határt szabott a kitermelésének. Miután kiaknázták a lefejthető szenét, művelésével felhagytak. Az altárót a feküben hajtották ki mintegy 100 méter hosszan, majd É-ÉNY felé elágazva érték el a széntelepet. Innen egy ereszkét indítottak ÉNY felé, amely főszállító folyosó gyanánt is működött. A folyosótól jobbra és balra ágaztak el a fejtési vágatok. Mivel biztosító pillért szinte nem hagytak, Gaál István szerint a területet valóban teljesen kiaknázták. 1912-ben a bányászat már csak Júlia-táróban folyt kisebb mértékben. A Júlia-tárót ÉK-i irányban hajtották ki 27 méter hosszan, majd DK-i irányba fordulva, a vágattal dőlés irányában haladtak, amerre a széntelep fokozatosan vastagodott. A levetett széntelepet Mescha 1878-ban kezdte fúrással kutatni hét helyen. A legfelső réteget (3-4 m vastag vályog) téglaégetésre használták fel. Alatta 20 m vastag barna és szürke agyag található, melyben a homok és kavicslencséken kívül szénzsinór is előfordult. Feküjében volt a 0,7-2,2 m vastag széntelep, amely nyugat felé kiékült lencsének bizonyult. A fúrásminták alapján bebizonyosodott, hogy mind kelet és dél felé a széntelep kiékült 48 Mescha K. András korai halála vetett véget ambiciózus vállalkozásainak 1886. április 9-én. Nagykürtösön temették el Meschát, aki polgári származásának hátrányait szétfeszítve, előfutára lett a tőkés 38
