Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: Szénbányászat a Kürtös-patak völgyében

rában mutatott ki szénnyomokat, melyek lankás településű, vetőkkel megszakított területnek nevezhetők. A széntelepet 2-3 méter vastagnak találta, mely azonban hamar elvékonyodott, aminek következtében a szénbányászat nem tudott állandósulni s periodikus jelleget mutatott. A Kürtös-patak sekély völgyében fekvő Kis- és Nagykürtös a megye korábbi székhelyétől, Balassagyarmattól északra, 17 km-re fekszik, alacsony dombok karéjában, 193 m tszf. magasságban. Észak felé már meredekebb, andezittufás hegyhátak emelkednek. Földtanilag érdekes területnek számított a vulkáni és az üledékes képződmények érintkezésénél. Fényes Elek 1851-ben Kiskürtöst 306, Nagykürtöst 667 lakosú településnek írta le Az 1911-ben megjelent megyei monográfia Kiskürtösről szólva csak annyit közölt, hogy 48 házból álló kisközség, 218 lakossal. Ipari üzem a településen csak a Sebastiani és Fejér-cég homokmosója és gőzmalma volt. " A falutól északra települt Nagykürtös 146 házában 844 lakos élt. A századfordulón a Sebastiani, a Bende és a Messa családnak volt itt nagyobb birtoka és kúriája. Határában feljegyzések szerint kőszén, homok és kőbányák találhatók. Nagykürtös határában a monográfia szerint a korzikai eredetű Sebastiani család 1903-ban szénbányát üzemeltetett, ezt azonban más dokumentumok eddig nem erősítették meg. A nagykürtösi szén geológiája következő képet mutatta: a telepek feküje laza, kékes színű agyag, benne szénnyomok találhatók. Erre települt a szürkésfehér kvarchomok, melynek felső részeiben homokkőpadok fordulnak elő. Ez a homokkőpad bizonyult a szén közvetlen feküjének. A széntelepet leírva, azt lankás településűnek, vetődésekkel gyakran megszakítottnak tartották. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a telep hirtelen mélyebbre került és emiatt Nagykürtösön két széntelepről beszéltek, holott ugyanazon telep részeiről volt szó. A széntelep vastagsága 2-3 métert is elért, fedüjében barna és szürke agyaggal, homokszemcsékkel és széncsíkokkal tarkítva. A Nagykürtöstől déli irányban fekvő Messa-pusztán lévő homokbányában feltárt kvarchomok, száraz állapotban futóhomokként viselkedett és így veszélyt rejtett az ott lévő szénbányák számára. A szénterületen 0,1-0,6 m vastag szénpala is volt a barnaszén közvetlen fedüjében, s ez a talajvíz egy részét felfogta. A kvarchomokot Gaál 100-120 m vastagnak gondolta, de hangsúlyozta, hogy az erózió révén ma már csak az utolsó foszlányait lehet látni a hajdani hatalmas üledéknek. A széntelepek ezen a területen is vízmosta árkokban, szakadékokban bukkantak elő, s bányászatuk tárószerűen fejlődött ki. A mélyebbre vetett teleprészeket legfeljebb 30-40 méter mélyen lelhették fel. Kiskürtösön a szénterületet 1912-ben négy fúrással kutatták meg, és a következő eredményt kapták: a darcaskői-dűlőben az 1. sz. fúrás 16 méteres barnaszéntörmeléken hatolt át, majd 226 méter mélységig nem ért szenet. A hlboki-patak mellett mélyített 2. sz. fúrás 39 méter mélységben 2,3 m vastag széntelepet fúrt át. Innen 1 km-re, a kissztracini Pál-telki árokban gr. Zichy uradalom területen egy feltárásban a szén látható is volt. A3, sz. és 4. sz. fúrás eredménytelennek bizonyult. Ezek a fúrások cáfolták a Bauer-féle feltételezést, amely a grazi Montan-Zeitung 1896. évi számában jelent meg és 30 millió q feltárható és 600 millió q remélhető szénvagyont tételezett fel a terület alatt. Nagykürtös határában két bányatársulat működött, a Mescha András és Társai vállalkozás, valamint a nagykürtösi közbirtokosságból szerveződött Borbála-Tárnái Kőszénbánya Társulat. 1. Mescha András és Társai Kőszénbánya A nagykürtösi széntelep feltárása megállapításaink szerint Mescha Károly András nevéhez köthető. Mescha a Bars megyei Vihnyén született 1826-ban, Mescha András kamarai sáfár és Szilmiczky Éva egyetlen gyerekeként. Vihnye (Eisenbach) Selmecbányától 2,5 km-re fekszik nyugati irányban. A korábbi időkben arany és ezüstbányáiról, valamint fürdőjéről volt nevezetes. A 19. században lakosai szlovák anyanyelvűek voltak. Közigazgatásilag Selmecbányához tartozó településen élt a Mescha-család. Az ifjú Mescha András gyermekkoráról, iskoláztatásáról nincsenek adataink. Nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy bányaiskolát végezhetett, mert 1853-54-ben bányatisztként (Schichtmeister) dolgozott a Börzsöny-hegységben. Tevékenysége kiterjedt a Hont megyei Szokolyára, ahol 1857-ben vaskőbánya tulajdonosként, igazgatóként szerepelt. A Börzsöny-hegység ércbányászatában játszott szerepe kevésbé ismert, ezért szükségesnek tartjuk néhány adat bemutatását. Az már közismert, hogy a Börzsönyben két helyen is volt ércbányászat. Az egyik a mai Nagybörzsöny köz35