Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Közlemények - Hausel Sándor: Szécsény, Vár utca 13. Adatok a Forgách kastély huszadik századi történetéhez

XX. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1995 KÖZLEMÉNYEK MITTEILUNGEN Szécsény Vár utca 13. Adatok a Forgách kastély huszadik századi történetéhez Hausel Sándor Van a könyvek sorsáról egy közkedvelt mondás, amit a 2. század végén élt római nyelvtudós, Terentius Maurus fogalmazott meg: „Habent sua fata libelli", vagyis a könyveknek megvan a maguk sorsa, története. Nyomon követve a szécsényi kastély történetét, e mondás jelen témára adaptált változata juthat az ember eszébe: Habent sua fata castelli vagyis a kastélyoknak is megvan a maguk sorsa. S mennyire igaz ez, ha valaki belemélyed az ötévszázados várfalaknak az alapjaira és azoknak a köveiből felépült szécsényi kastély történetébe. Nógrád megye műemléképületei közül kevésről mondhatjuk el, hogy birtoklás- és építéstörténete részletesebben fel lenne dolgozva, mint a szécsényi Forgách kastélyé. Az épület alapjául szolgáló várral, illetve a barokk, ún. Grassalkovics stílusban épült kastély 18-19. századi történetével" számos tanulmány foglalkozik, ugyanakkor századunkbeli sorsáról nem mondható el ugyanez. Sorsa jól tükrözi a magyar történelem és Szécsény történetének hányattatásait és békés, virágzó korszakait. A török után újjáéledő Magyarországon épült kastély nagy uradalom központja volt. S ahogy ez az uradalom vesztett gazdasági jelentőségéből, úgy szűkült a kastély élete is, mígnem a század elejére társadalmi életét illetően szinte kiürült, a század közepére már csak élettelen váz volt, s kevés hiányzott, hogy az enyészeté nem lett. Szécsény 14-19. századi birtoklástörténetében a legnagyobb főúri családok lelhetők fel: Kacsicsok, Országh, Lossonczy, Koháry (zálogként), Forgách és Pulszky család. Mivel mai formáját az épület a Forgách család tulajdonában nyerte el, emiatt maradt az elnevezése mind a mai napig Forgách kastély. Forgách Páltól 1846-ban vette meg Pulszky Ferenc, de ő családjával sokáig nem élvezhette. Felesége azonban, rövid ittlétük ellenére, remek emléket állít naplójában" mind a kastélynak, mind a településnek. Fiuk, Ágost sem élt Szécsényben, jóllehet országgyűlési képviselője volt, a kastélyt csak ritkán látta. Halála után (1901. 9. 11.) a felesége, Figdor Hermina eladta Szécsényt, ekkor kezdődik a kastély és az uradalom 20. századi története. Nem sokáig hiányzott gazda: már 1901. október 17-én azt adta tudtul a Nógrádi és Honti Híradó, hogy Gross Zsigmond nagyváradi lakos vásárolta meg 1.480.000 koronáért. Néhány évvel később, 1906-ban még felmerült a tulajdonváltás, amelyről Pintér Sándor levele tanúskodik. Gróf Keglevics Istvánné érdeklődött nála a kastély és az uradalom iránt, erre írt részletes választ a szécsényi ügyvéd, aki a gazdasági és történeti ismertetés mellett arról is szólt, hogy „én a szécsényi uradalmat oly magyar úr birtokában szeretném látni, ki Nógrád megyében irányító szerepet vinne, mert a szécsényi uradalom e megyének nem csak központja, hanem - ha szabad így kifejezni magam - szíve is egyszersmind, tehát amiként érez és lüktet a szív, ugyanúgy érez és cselekszik Nógrád vármegye is". Végülis az érdeklődés csupán érdeklődés maradt; hét évig volt Gross Zsigmond tulajdonában, mígnem 1908 nyarán meghalt. Ezután két évig özvegye, Gross Zsigmondné birtokolta. 1910-ben vagy 1911-ben lett földesura a kastélynak és az uradalomnak dr. Gross Jenő, aki az 1944. 2. 16-i adásvételi szerződés megkötéséig volt a tulajdonosa. Pontosabban szólva, ekkor Szécsény már a felesége nevén állt, amint azt a báróné is említi könyvében: „Néhány nap múlva egy reggel megint felhívta őt (Lipthay Bélát), Hunyor ügyvéd. Van egy kastély és birtok, ami nem kényszereladás. A tulajdonos szabadon adhatja el, mert a felesége nevén van, aki keresztény." Gross Jenő egyébként 1938 decemberében íratta át a tulajdonjogot a feleségére, akiről ettől sokkal többet nem is tudunk; neve Stracho Mária volt. 273