Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Közlemények - Sümegi György: „Tollhegyre venni jólesik”. Szalay Lajos levelezése Domokos Jánossal

Kedves János Barátom! New York, 1983. február 10. Hirtelen annyi írnivalóm akadt, hogy azt sem tudom, hol kezdjem. No, sorjában. Megérkeztek a könyvek. Nagyon köszönjük. Én nyomban el is kezdtem az orosz regényt. Talán Tolsztoj és Dosztojevszkij utáni nosztalgiám miatt. Miklósi elküldte a Kafka műmelléklet próbanyomatát. Helyeslésemmel már vissza is küldtem. De mi történt? Mégsem Kass fogja a könyvet tipografizálni? Erre, amit most írok, légy szíves nagyon figyelni és jól megfontoltan válaszolj rá, hogy minden szempontot a tényleges szükséggel szinkronba hozhassunk. Jövőre, azaz 1984-ben leszek hetvenötéves. Ezt a soha vissza nem térő jubileumot szeretném otthon egy, a Vigadó Galériában rendezendő kiállításon megünnepelni, ha lehet (jövő) októberben. Tehát nekem elég lenne csak jövő nyárra hazamenni. De, ha jól emlékszem, Te viszont még az idei könyvnapon terveztél valami mozgást Kafkával kapcsolatban. Tehát Neked még ez évben szükséged lehet rám. Ha még mindig így tervezed, akkor írd meg a szándékodat és kb. a napot is, amikor a tetthelyen kell lennem. Sok szempontból az lenne a leghelyesebb, ha most ősszel nem is jönnénk vissza, hanem otthon készülnék a kiállításra. De Juci és egy kicsit én is, félünk az otthoni téltől. Nem is annyira a hideg miatt, hiszen az itt is van, mint inkább a fűtés nehézségei miatt. Marad tehát egy, a telet itt áthidaló megoldás, vagyis az idén is és jövőre is május-október hónapokat Miskolc-Tapolcán tölteni (Miskolc városa ismét meghívott a nyaralójába) az őszt és a telet pedig itt New Yorkban. Levelemhez hozzácsaptam egy-két adalékot a tavaly nyafogott sérelem jogosságának az igazolására. Láthatod: Szenes, Faludi és még sok más benne van, pedig külföldön élnek és Kossuth-díj nélkül is Kossuth kiadó kedveltjei. Az én egy-két utánzómnak van Kossuth-díja, tehát legalább tükröződöm a díjban. De én még a Kossuth könyvből kimaradottak listájából is kimaradtam. Vagyis még a hiányomat is el akarják tüntetni. Jánosom, nem túl világos kimaradásom oka? Nekem szembeszökő, szembevágó, észberúgó a kilátszó lóláb. Pedig látod igazán kevesen vannak benne a VHO'S WHO-ban a kint élő magyarok közül. És engem vállalt Argentína, azután Amerika. Csak Magyarország nem. A mellékelt adatoknál sokat aláhúzhatnék, de Te külön hangsúlyozás nélkül is érteni fogod a nagyon is egyértelmű értékeléseket. Megértem, ha Te is szégyelni fogod Magad helyettük. Megírtam mindent, ami egyelőre fontos és sürgős. A könyveket mégegyszer köszönjük és Mindkettőtöket szeretettel ölelünk. Juci és Lajos Szalay New York, 1983. április 27. Kedves János Barátom! Őszintén sajnálom már csak magam miatt is, sőt leginkább magam miatt, hogy egy mindkettőnk számítását áthúzó hírt kell közölnöm; Most jöttem ki a kórházból egy súlyos operáció után és éppen lábadozom. Lábadozásomat nagyon késlelteti a cukrom és ezért még távoli tervezgetésekbe sem bocsátkozhatom, de az máris biztos, hogy ezen a nyáron nem igen mehetünk haza. Ami a Kafka könyv dolgát és sorsát illeti, még tanácsot sem tudok adni. Tedd szabadon, amit tehetsz vagy tenned kell, tekintet nélkül az én már egyébként sem létező érdekeimre. Ha a könyvet mégis megjelentetnéd és eredeti tervedet a mellékletekkel is fenntartanád, úgy szükséges aláírásaim megszerzésére a következő - és egyedüli - megoldást ajánlhatom; a felhasználandó mellékleteknél valamivel több nyomatot szépen és védetten becsomagoltatod és a csomagot rábízod a Külügyminisztériumra azzal a kéréssel, hogy futárpostával juttassák el a new-yorki magyar konzulátusra. (Aczél segítsége nagyon hasznos lenne; ő már egy-két levelet küldetett nekem ezen az úton.) 259