Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Közlemények - Kerényi Ferenc: Szemközt Madách Imre szövegével

Ferenc két erősen átfirkált és így olvashatatlanná tett kéziratát: Az ivó с vers első változatát (1814) és ugyanebből az évből a Rákos nymphájához с közismert költemény záróstrófájának fogalmazvá­nyát. Maga az eljárás és eredménye megjelent a Kézirattár-sorozat „Mi az élet tűzfolyasa?..." с kötetében (Bp. Helikon K. 1983.). A bravúros munkát akkor Karászi Attila és Polgárfi István, a BM Országos Rendőrkapitányság Bűnügyi Technikai Intézetének munkatársai, írásszakértők végezték, akik korábban már nemzetközi sikereket is arattak olyan nyugat-európai kódextöredékek elolvasásá­val, ahol még a nyelv ismerete sem segíthette őket. (Tévedés ne essék szólván: az írásszakértői-technikai vizsgálat nem azonos a grafológiai elemzés­sel, amikor az írásképből az író fizikai és szellemi állapotára, személyiségére vonnak le következte­téseket. Ez utóbbi jelentőségét, például a személyzeti munkában vagy akár a pszichiátriában nem kívánjuk tagadni, de kézirat-elemzésre tudományos értékkel csak akkor használható, ha a grafológus nem tudja, kinek és melyik művével dolgozik. Ugyanez áll Madách kézírásának grafológiai elemzé­sére, amelyet legutóbb Benes Istvánné végzett el.) Noha 1983 óta Kölcsey más kéziratai, Arany János bizonyos autográfjai is átestek hasonló (és hasonlóan sikeres) vizsgálaton, és - tudomásom szerint - más kritikai kiadások is fontolgatják a technikai eszközök és vizsgálatok igénybevételét, akadtak, akik a módszert illetően morális-etikai kérdéseketfogalmaztak meg: van-e jogunk elolvasni mindent, amit az író leírt? azt is, amit áthúzott? amit nem akart érvényes szövegként a nyilvánosság elé tárni? Madách esetében ennek a kérdésfelve­tésnek nincs igazán értelme. A költő komolyan gondolta műhelytitkainak megőrzését: megsemmisí­tette a Tragédiához készült jegyzeteket, vázlatokat, fogalmazványokat. Az egyetlen kivétel a munkás dala a londoni színből, amely a „munkalap" hátoldalán maradt fenn - alkalmasint véletlenül, egy fontosabb feljegyzés verzóján. A kétség maradványait pedig már maga a vizsgálat oszlatta el: dr. Wohlrab József írásszakértő mikroszkópja alatt szinte azonnal kiderült, hogy amit Madách а K-Kl­ből el akart tüntetni, azt tollkésével olyan erősen kaparta ki, hogy néhol még a papír is kilyukadt, a vakarás helyén pedig szétfutott a tinta. Ma bizonyosan nem rendelkezünk olyan technikával, amely ezeket rekonstruálni tudná. Felvetődik a kérdés: miért kell egy irodalmi kézirat vizsgálatához bűnügyi technikát használni? Fejlettsége mellett egy groteszknek tűnő, ám döntő megfontolás is érvül szolgálhat: a hatósági-igaz­ságügyi szakértői vizsgálatok alapelve, hogy ti. a bűnjel nem sérülhet, nem károsodhat, megnyugtató lehet egy unikális kézirat, egy nemzeti ereklye esetében is. Azaz: az MTA kézirattára vezetőjének sem kellett attól tartania, hogy a páratlan értékű autográfot a vizsgálat során olyan fény-, vegyi vagy egyéb hatásoknak teszik ki, amely károsíthatná. Az igazság pillanata akkor következett be Wohlrab dr. mikroszkópja alatt, amikor kiderült, hogy ott és a szintén alkalmazott színes színszűrős felvételek során másként reagál az alsósztregovai föl­desúr (ki tudja, milyen recept alapján készült) tintája és a Kisfaludy Társaság elnökének sokat hasz­nált írófolyadéka, bolti tintája. A kérdés azért volt izgalmas, mert azonos vagy hasonló összetételű tinta egy-két év elteltével még nem mutat olyan markáns elszíneződéseket, hogy meg lehessen kü­lönböztetni őket. Márpedig a Tragédia megírásának kezdőnapja (1859. február 17.) és Arany javítá­sai között (1861. szeptember-november) csak másfél év telt el. S hogy az írásszakértői-technikai vizsgálat elsődleges eredményeiből is mutassunk valamennyit: az I. színben ezentúl 93 Arany-javítást tarthatunk számon, ideértve persze az egybeírás-különírás, a központozás módosításait, sőt azokat az eseteket is, amikor Arany önmaga javítását bírálta felül. A nyomdai utasítások száma: 14. Annyi máris előlegezhető tehát, hogyha új, szenzációs szövegvariánsok nem is fognak előbukkan­ni a kéziraton, az eddigieknél is nagyobb tisztelet illeti a munkával agyonhalmozott, gyulladtszemű Arany Jánost, az ország vitathatatlanul legnagyobb költőjét, hogy a tehetség és a teljesítmény iránti tisztelettel valóban óriási szerkesztői, sajtó alá rendezői munkát végzett Az ember tragédiáján. Na­gyobbat, mint eddig tudtuk és nagyobbat, mintsem gondoltuk volna. (Az írásszakértői-technikai vizs­gálat módszeréről és eredményeiről a kötetben külön tanulmányt tervezünk.) És egy szemléletes példa még, szintén az I. színből. А К 76. során szórendi változtatás történt a KI munkafázisában. A megfogalmazás azért ilyen általános, mert mindeddig nem tudhattuk, Madách maga vagy Arany hajtotta-e végre? A szórend módosítása során a sor fölé került egy „Lúczifer' ' alak 208

Next

/
Oldalképek
Tartalom