Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Természettudomány - Hír János: Felső miocén aprógerincesek Egyházasdengelegről

XX. KÖTET - A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1995 TERMÉSZETTUDOMÁNY NATURAL HISTORY Felső miocén aprógerincesek Egyházasdengelegről Hír János-Mészáros Lukács György Hír János 1987 és 1993 között gyűjtött gerinces maradványokat az egyházasdengelegi homokbányában. A terepi munkát főleg diákok segítségével végezte (1990-ben Egyházasdengelegen rendezték a természettudományos kutatótábort). Hét év alatt összesen mintegy 5 tonna tömegű homokot dolgoztak fel. A gyűjtési technika a következő volt. A bányában kitermelt homokot először ponyván megszárították, majd 0,8 mm-es szitákon átszitálták. A maradékot - ugyancsak 0,8-as szitán - vízben is átiszapolták. Az iszapolási maradékot szárítás után aprólékosan átválogatták és csipesszel kigyűjtötték belőle a csigákat, csontokat és fogakat. Ez az utóbbi tevékenység az ásatások után még több hétig is eltartott. (A puhatestűanyag jelenleg dr. Krolopp Endre feldolgozása alatt áll. Engedélyével közöltük az eddig meghatározott kagyló- és csiganemzetségek listáját.) A leletegyüttesből a következő rovarervők és rágycsálók voltak meghatározhatók. Rovarevők (Insectivora) Cickányfélék (Soricidae) Az egyházasdengelegi homokbánya anyagában három cickányfajt találunk. Ezek közül kettő (a Petényia cf. hungarica és a Blarinella cf. dubia) a hazánkban ma is igen gyakori erdei cickányhoz (Sorex araneus) hasonló méretűek voltak (kb. 8-10 cm testhossz) és valószínűleg ugyanolyan módon táplálkoztak. Fogazatuk megfelel a cickányoknál általában látottaknak. A kettő közül főleg a Petényia cf. hungarica került elő igen sok lelőhelyről a magyarországi felső miocénből, pliocénből és pleisztocénből. Tőlük mind méreteiben, mind fogazatának szerkezetében nagyon eltérő faj az Amblycoptus oligodon, mely a cickányok között valóságos óriásnak számít. Elsősorban felső antemolárisain és praemolárisain láthatunk robusztus, törésre szolgáló conusokat és hasításra alkalmas éleket, amelyekből arra következtethetünk, hogy ez az állat másképpen táplálkozott, mint a legtöbb ma ismert „rovarervő" cickány. Dél-Kelet Ázsiában ma is élő távoli rokona, az Anurosorex Squamipes csigákat fogyaszt, úgy, hogy erős fogaival összeroppantja azok házát. Az Amblycoptus oligodon rokonsága igen népes, számos fajból álló csoportot alkotott a felső miocén és az alsó pliocén idején a Kárpát-medencében. Nyúlalakúak (Leporidae) A kihalt nyulak pontos azonosításához elengedhetetlen az alsó előzápfog (p3) ismerete. Egyházasdengelegen ennek hiányában csak megközelítő határozásokat adhattunk. A leletek többsége a kistermetű Prolagus nemzetséghez tartozik. Ennek képviselői kb. ürge-nagyságúak voltak és főleg D-Európában igen elterjedtek voltak. A pliocén folyamán kihaltak, de Korzika és Szardínia szigetén egészen a jégkorszakig fennmaradtak. A Prolagus fogak mellett még egy - a mai nyulakkal azonos méretű - faj két zápfoga is előkerült, melyek meghatározása sajnos nemzetségi szinten sem lehetséges. Mókusfélék (Sciuridae) Legnagyobb számban egy földi mókus (Spermophilinus turolensis) fogai kerültek elő, de két trópusi rokonságú repülő mókus (Blackia miocaenica, Pliopetaurista sp.) is jelen van. Utóbbiak 167