Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Néprajz - Lengyel Ágnes: Vallásos ábrázolások a Palóc Múzeum pásztorművészeti gyűjteményében

Barna János faragott feszületei Madarassy László ismertetéséből (1934) néhány uradalom kanászaként szolgált, köztük a Hatvani család hatvani uradalmában volt számadó kanász. Utoljára, már idős emberként Nagybátonyba került. „Sok vidéket, sok uradalmat bejártam írta önéletrajzában - 14 éves voltam, amikor faricskálni kezdtem. Eleinte csak olyan dolgokat, amire nekem, magamnak is szükségem volt, kanalat, ivóbegrét, villát, stb. A faragást más, öregebb pásztoremberektől figyeltem és tanultam meg. (...) Öreg ember vagyok már (1954. júl. 4.), de azért szívesen faragok még most is. Szeretném, ha azokat a mintákat, amelyeket mi a régi öregektől megtanultunk, tőlünk is megtanulnák a fiatalok."" Az idős korában Hatvanban élt Gyurkó Pált Madarassy László a pásztorművészet kutatójaként, a 30-as évek elején felkereste, s „Művészkedő magyar pásztorok" című könyvében foglalkozik munkáival." A Palóc Múzeum pásztorművészeti gyűjteményébe mintegy 30 faragvány került Gyurkótól, s ezek közül 6 darab vallási jellegű vagy vallási motívummal díszített. Gyurkó Pál e tárgyak mellett becses hasznOlati tOrgyakat és bútordarabokat is faragott. Faragásain érezhető a pályakezdése idején kiteljesedő palóc áttört bútor hatása, ezeknek a készítőtechnika megkövetelte egyes elemeit, például a kazettás felületbeosztást a kisebb tárgyakra is átvitte. Munkáit gyakran Gy. P. névjel és évszám jelöli. Az alábbiakban ismertetett vallási jellegű tárgyak 1938 és 1942 között készültek a Hatvani uradalomban való 15 esztendeig tartó kanászkodása idején. 1938-ban készült - a talapzatba vésett évszám szerint - az almafából faragott, leírókartonja szerint „Fájdalmas Mária" megnevezésű pieta-szobor (ltsz.: 51.276.1., méretei: 32,3x14,5 cm) A talapzaton ülő Mária ölében tartja a halott Jézust. A faragott szobron a véséssel jelzett ruharedők és az egyszerű arcvonások a naiv népi faragó kezenyomát mutatják. Szintén almafából faragott és festéssel színezett a leírókarton szerint „Jézus Szívé"-nek nevezett, „dísznek csinált" és „kis asztalon tartott" szobor (ltsz.: 51.274.1., mérete: 24,8x7,2 cm) A tárgy funkcióját illetően - a fényképét is közlő - Magyar Népművészet kötet más álláspontra helyezkedik, és „fali gyertyatartónak" nevezi. A „Fájdalmas Mária" szoborhoz hasonló talapzaton álló tömbszerűen kifaragott Jézus két cserépből felnövő virág között áll. Egyik kezével a középen szokásos kereszttel egybefonódó lángoló szívére mutat, másik felemelt kezének 3 ujját a népszerű olajnyomatokon - és a régebbi ábrázolásokon - is látható módon behajlítva tartja. Krisztus szeme, szemöldöke, haja, bajusza és szakálla fekete festéssel hangsúlyozott. Egyértelműen gyertya égetésére szolgáló egyszerű gyertyatartót is faragott Gyurkó Pál. A szilva148