Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)
Tanulmányok - Néprajz - Kapros Márta: „Jönni-menni” viselet a Nógrád megyei Patak községben 1985-ben. III.
A színharmónia szabályai A számontartott sz 'nek és a hozzájuk választhatók. Az utóbbiak jelen sorrendje mutatja a helyi értékelés sorrendiségét. 22 Fehér - fehér, rózsaszín Rózsaszín - rózsaszín, fehér, sárga Sárga - rózsaszín Piros - piros, zöld, sárga Bordó - bordó, lila, kék Zöld - zöld, drapp ~ barna Drapp - drapp ~ barna, zöld Barna - barna ~ drapp, zöld Lila - lila, kék, bordó Kék - kék. lila, bordó Fekete - a bordótól kezdve bármelyik, viselője számára gyászosnak számító szín Ha ilyen szempontból ellenőrizzük az év öltözködését, viszonylag több eltérést találunk. K. J. is elismeri, hogy nem oda való egy-egy darab (pl. a hátrakötő-kendő a 3., 4., 15., 18., 22., 44., 47. héten, felsőkendő a 3., 15., 18., 44. héten, kuli a 40. héten, mindkét ujjas a 20. és 37. héten). A magyarázatokból leszűrhető, hogy itt leggyakrabban a ruhatár korlátai játszanak közre, illetve e vonatkozásban érvényesülnek leginkább K. J. személyes szempontjai. Pl. kevés a zöld vagy barna szoknyája. Az utóbbi (27.) ráadásul félgyászos tehát behatároltabb, hogy mi vehető fel hozzá. A zöld-bordó kockás szövetszoknyáját (21.) nem szívesen hordja, mert régi, nehéz anyagból való. Marad tehát a krepp anyagú zöld szoknya (23.). A változatosság elve értelmében ezt nem viselheti olyan gyakran, amennyi, színben hozzá illő kendője, ujjasa van. Ezért az utóbbiakat, hogy ne álljanak a szekrényben, felveszi bordó vagy kék szoknyához is. Kendők esetében belejátszik, hogy pl. bordó szoknyához illő hátrakötő-kendő)t van ugyan bőven, de ezek javarészt selymek, amiket praktikus megfontolásból nem szívesen vesz elő. A mustársárga, kockás alsó- (93.) és drapp, kockás felsőkendő (116.) a legkedveltebb darabjai közé tartozik. Nemcsak a színharmónia, hanem a változatosság elve ellenében is szívesen választja ezeket. Megjegyzem, a színbeli összehangolás a kiegészítőkre nem vonatkozik. S hogy ez nem feltétlenül a ruhakészlet korlátaiból fakad, egy példa: bár van bordó szandálja K. J.-nak, egyáltalán nem törődik azzal, hogy ha bordó szoknyát vesz fel, ezt válassza. Ahogy jön sorra, ha fekete szandál vagy oroszi papucs következik éppen, hát azt veszi fel hozzá. Árnyaltabb a kép a gyászos öltözetek vonatkozásában. A gyászszínek a normák szerint kategorikusan elkülönülnek a cifrába illőktől, a két színtartomány elvileg nem keverhető. Hogy a színskálán belül hol a cezúra, az mindig az illető életkorának függvénye. Mégis nehéz lenne pontos választ adni arra, hogy K. J. esetében a vizsgálat idején hol a határ? Nemcsak azért, mert ebben a színek tónusai is szerepet kapnak, illetve az adott korcsoportra érvényes időintervallumon belül ki-ki egyéni megfontolás alapján érvényesíthet bizonyos fokozatosságot. Bonyolítja a helyzetet, hogy gyászban a viseletdarab alapszíne mellett a minta szín(összetétel)e is árnyalja a képet. S ami áll a felsőszoknyára, az a többi öltözetdarabnál módosulhat. Jól szemlélteti ezt K. J. kimenő ruhakészletének bemutatása , ahol a sorrend - helyi mérlegelést alapul véve - a világostól a sötétebb színek felé halad, az alkalomjelző tartalom feltüntetésével. Erre rétegződik - mint majd látjuk - az öltözet összeállításában lehetséges kiegyenlítés avagy fokozás. Itt most csak azt emelem ki, hogy amikor egy szín viselője számára gyászossá vált, immár másodlagos lesz, hogy mely színek paszolnak ehhez, a választást az aktuális gyász fokozata határozza meg. Különösen érvényes ez mélyebb gyász esetén; félgyászban még inkább kaphatnak szerepet színharmónia szempontjai. Itt említem meg, hogy cifrában a kikötött kendő mindig világosabb a szoknyánál. Gyászos viseletben azonban ellenkező a szabály, félgyásznál mindkettő megengedett. 119
