Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Irodalomtörténet - Praznovszky Mihály: Emlékirat Szontagh Pálról

Károlyi István gróf (1797-1881) Világos után börtönbe került s 1850-ben szabadult. Olmützből Josephstadtba szállították. Kétsoros epigrammáját végakarata szerint rávésték a horpácsi sírkövére. Ezt egyébként 1846-ban írta. Önálló alkotásnak tartotta, címet is adott neki: Egy ima-könyv elajándékozásakor. Sz.A. aszszonynak. (Talán Szontagh Antóniának?) Szontagh Pál válogatott írásai. Salgótarján. 1985. 38.p. (Nógrádi irodalmi ritkaságok. 5. összeállította. Praznovszky Mihály. Két börtönversét megőrizte. Ezekben a végdőkig elkeseredett fogoly megtagad mindet: hitet, szabadságot, jövőt - majd hitében ismét megerősödve bízni kezd. Szontagh Pál: i.m. 51-53.p. "" Barsi József (1810-1893) bicskei plébános, Szontagh fogolytársa Olmüztben ahová 1849. november elején szállították. Kiszabadulása után közoktatási, statisztikai munkákat írt, rendszeresen publikált a lapokban. Börtönbeli emlékeit Utazás ismeretlen állomás felé 1849-1856 címmel írta meg 1890-ben. Művének új kiadása Berzsenyi Lénárd fogolyrajzaival 1988-ban jelent meg. Ebben a Szontaghra vonatkozó rész a 110-111. lapon. Szontaghot nem rajzolta le egyébként Berzsenyi Lénárd, mert előbb szabadult mint a többiek, akik 1856-ig ültek Olmütz várbörtönében. Az első kiadásból idézzük a Szontaghra vonatkozó sorokat: „Szerdahelyi Edét fogtuk körül, kíváncsiak lévén, kit talált a szobában, melybe került. Azt beszélte, hogy egy kedves szeretetreméltó úri ember fogadta, fájdalom, két lábára forrasztott rövidlánczú bilincsben, de csak annál melegebben ráztak egymással kezet. Az úri ember neve Szontagh Pál, a volt király személye körüli magyar minisztérium tagja és főleg arról vádolva, hogy Bem Józsefet, a lengyel tábornokot, ki a bécsi forradalomban is szerepelt volt, Bécsből kicsempészte, s így lehetővé tette, hogy az a magyar ügynek szentelhesse kiváló tehetségégeit. »De hát Szontagh úr vajon miért nem jött ki a levegőre?«, kérdők egyhangúlag a beszélőt, ki erre azt válaszul, hogy csörögve nem szeret kijárni, de egyelőre a porkoláb is utasítva van, őt külön órában és egyedül ereszteni az udvarra. Legalább is óriásnak képzeltük, marczona ábrázattal, torzonborz fekete bajusszal és szakállal, hogy Bécset annyira meg tudta remegtetni. Pedig dehogy óriás, sőt a középtermetűteknek is kisebb fajából való, dehogy marczóna, sőt igen finom, csaknem nőies arczbőrrel, szelid, bár átható kék szemekkel, szőke hajjal, kecses kis bajuszszal és szakállal. És még modora mily finom, műveltsége mily alapos, sokoldalú s egyszóval klasszikus! Mikor azután későbben először megpillantottam, a mint elszánt arczal, finom kezével megfogta a lánczot, hogy kevésbbé csörögjön, könny toldult ki szemeiből s nern tudtam szólni, csak némán, de annál melegebben szorítottam meg kezeit." 212-214.p. Magyar életrajzi lexikon Bp. 1967. l.k. 124.p., Szinnyei i.m. l.k. 61 l-614.hasáb. Hajdú Lajos (1813-1901) szentesi református lelkész pedagógus. 1848-as szerepléséért kötél általi halálra Ítélték, majd 20 évi börtönre mérsékelték az Ítéletet. Ő is 1856-ban szabadult, Olmützben és Josefstadtban ült. Cikkeinek száma végtelen, ezekben a legtöbb emlék életének e fontos szakaszával szól. Szinnyei: im. 4.

к. 1896. 261-263. hasáb Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp. 1993. 12.k: 135-136. hasáb. 24 A Szontagh család horpácsi birtoklásának adatai még ismeretlenek. Anyai ágon voltak ott birtokaik, erre utalnak az adatok is. Veres Sámuelt említik elsőnek 1765-ből mint horpácsi birtokost. Két fia és három lánya született, akik közül az elsőszülött Ferencnek volt a lánya Veres Anna, Szontagh Pál édesanyja. Szontagh ifjú korában többször nyaralt a horpácsi rokonoknál. így pl. Csengery Imrének 1839. szeptember 10-én azt írta, hogy barátja levelét még Horpácson kapta meg. Nagy Iván: i.m. 12.k. 147.p. 1865 Szontagh Pál: i.m. 16.p. Madách és Szontagh megismerkedése az irodalomtörténet nagy eseményeinek egyike, amelyről természetesen még ők akkor semmit nem tudtak. Két érzékeny, szellemiségében rokon lélek találkozott. A megismerkedés dátuma feltehetően 1843. Márciusából származik az első datált levelük. Ez persze nem perdöntő, hiszen levelezésük igen csonkán maradt fenn. Madách Pestről 1840-ben tér vissza Sztregovára, 1841 őszén leteszi a záróvizsgákat, 1842 januárjáig Sréter János első alispán mellett dolgozik. Ez év áprilisában lesz tiszteletbeli aljegyző. Szontagh hasonló éveinek történéseiből tudjuk, hogy ő is ezen a közgyűlésen lesz szolgabíró a szécsényi járásban. Korábbi munkákban nagy valószínűséggel ezt az időszakot: 1841 őszét - 1842 telét tettük megismerkedésük dátumául, hivatkozva közös szellemi nevelőjükre, Sréter János alispánra, aki a megyei reformpolitika kimagasló, fiatalon meghalt alakja volt. Szerepel még egy kétséges, sajnos kallódó irat is, Szontagh Pál állítólagos naplórészlete 1843. március 20-ról. Ezt azonban egy 20. századi sajtóközlésből ismerjük a Pesti Hírlap 1933. évfolyamából. Ebben már barátságukról szól illetve annak kezdetéről. Erős fenntartásaink vannak hitelességét illetően. 99