Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Irodalomtörténet - Kovács Anna: A nyúllá változott jáger esete – avagy Mikszáth a jubileumáról

Mi, fájdalom, kénytelenek vagyunk sokat küzdeni jogunkért, jogéletünk folytonosságáért és csorbíthatatlanságáért. Már pedig ez a küzdelem... a magyar szellem folytonossága és csorbítatlansága által nyer és ebből merít erőt... ez a jubileum nem is csak a magyar műveltségnek, hanem igazán a magyar érzésnek a dolga." Úgy hisszük, hogy nagyvonalakban előttünk állnak azok az ösztönzők, kultuszképző motívumok, melyek a Mikszáth jubileum általános céljaként összegezhetők. Volt ennek a célnak személyes - irodalmi - és nemzeti összetevője. Vagyis a személynek szóló köszöntés, tisztelgés az életmű előtt mozzanata mellett, az egyre inkább polarizálódó irodalmi életben a valamivel való azonosulás és valaminek a tagadása, azaz a konzervatívvá merevdő népnemzeti irány igenlése, és minden más, mint új s modern elutasítása, és a korszak vezető politikai irányvonalának Mikszáth tevékenységével való megerősítése, alátámasztása, azaz az önigazolás és magamutogatás szempontja. Nem áll módunkban, hogy az egész országra kiterjedő ünnepségek, társasági összejövetelek, köszöntő levelek teljes körét elemezve vonjuk le tanulságainkat. Az azonban bizonyos, hogy a jubileumi bizottság által képviselt szellemiség, a hivatalosság véleménye gyakran - néhol torzulásig felerősítve - visszhangzott. Az „igazi magyar" és ennek variációi értékmérőként értékkritériummá válva visszatérő motívumai a különböző jubileumi megnyilvánulásoknak. Elrettentő példa erre a Szigligeti Társaságtól Mikszáthhoz érkező terjengős méltató levél. Ebben Mikszáth kezében a költészet „bűvös csudavirágával a magyar életet, a magyar embert, a magyar föld fiát, a magyar parasztot mutatja be - a mi földünket, a mi életünket, a mi fajunkat szerettette meg velünk..." Az ismeretlen olvasót is - aki az un. nagytömeg nevében szólt - az a hit lelkesítette, miszerint lehetetlen, hogy „ne gondolt volna ránk, lehetetlen, hogy ne akart volna hatni ránk, lehetetlen, hogy ne akarta volna meghódítani a lelkünket... Egyik fő dolog, amiért mi üdvözöljük Nagyságodat az, hogy Nagyságod magyar író, mi pedig szintén magyarok lévén, nincs szükségünk hangzatos szavakra, hanem búcsúzzunk úgy, mint egyszerű magyar emberek, kevés szóval, de igaz érzelemmel: Isten áldja meg Kegyelmedet! - Egy, abból a nagyon sokból." Köznapi szinten, átlagos feldolgozásban fogalmazódott így meg a kultuszképzés lényege és értelme, az, hogy a kultikus személyhez fűződő kapcsolat, az azonosságtudat révén a nemzet válik átélhetővé. Ebben a tekintetben bírnak kiemelkedő szereppel a kultuszban a közös, rituális jellegű cselekvések (pl. ünnepségek), mint a kultusz aktív megnyilvánulási formái, és a tárgyiasultabb, maradandóbb formák: a kultikus tárgyak. A kultikus események A Mikszáth jubileum megszervezésével foglalkozó bizottságok - a Beöthy Zsolt vezetésével fáradozó végrehajtó bizottság, a kisugárzó hatású országos nagybizottság, és a több mint 100 taggal működő, előkelőségekből és szorgos barátnékból álló hölgybizottság - munkája eredményeként körvonalazódott az ünnepség tervezete, alakult ki a jubileum eseménysora. Nem célunk ez úttal ennek teljes ismertetése, hisz a helyi megemlékezésektől az országos ünnepségig, a disznótoros küldeménytől az emléktárgyak sokaságán át a királyi kitüntetésig terjedőn igen széles a skála. Egy rövid áttekintésben olyan momentumokat emelünk ki, mellyel jellemezni tudjuk a kultusz különféle aktív megnyilvánulási formáit, módjait. A rendezvények, ünnepségek sorát Budapesten 1909. április 20-án a Petőfi Társaság ülése nyitotta meg. Nógrád vármegye ajándéka 11