Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A Salgótarjáni Öblösüveggyár III.

427 000 kg finomüveget termeltek. A munkáslétszám az év végére elérte az 1000 főt, ami átlagban 365 főt jelentett. 1946 végére az Owensgép alkatrészeit hazai gyárakban leöntötték és a gépet üzembe helyezték. A nyersanyagbeszerzéstől tették függővé a zöld üveget termelő Owens kemencének a befűtését. Ebben a munkában Májunké Károly főgépész jelentős szerepet játszott. 1947. augusztus 1-től bevezetésre került tervgazdálkodással vette kezdetét a 3 éves terv időszaka. Az export termelési programja jól indult, jelentős megrendelésekkel rendelkezett a gyár (Svájc, USA). Mivel a svájci árufajták készítése a háború alatt végig gyakorlatban volt, a rendelések teljesítése nem okozott gondot. Ellenben az USA megrendelése, a szakemberek hiánya miatt (kehelyáru) gondot okozott. Ezt a kehelyfajtát a munkások csak 1939-1940 között készítették. Reiner István kemence üzemvezető szerint csak egy „műhely garnitúra" volt Salgótarjánban, akik a kelyheket kifogástalanul el tudták készíteni. (1946-os Szlovákiai lakosságcsere következtében a 15 legjobb szakmunkás elhagyta a gyárat.) Munkásokra azért is szükség volt, mert a legjelentősebb cégek már feladták megrendeléseiket: R.H. Macy's, W.H.Brown, Carson Pivie, Bamberger'

s, Eaton and Co., Kaufmann's, Davison Paxon és Lasalle. Míg 1946-ban az I.sz. fazekaskemence és az I.sz. zöldüveget olvasztó kádkemence volt üzemben, 1947-re az I.sz. kádkemence, az I.sz. fazekaskemence, a IV. sz. kádkemence, a II. sz. fazékkemence volt üzemben. A Ganz, Lampart és Sigma cégektől kapott alkatrészekkel az Owensgép összeszerelése is folyt, júliusban már termeltek rajta. Lassan megoldódott a nyersanyagkérdés is. / A vállalat pénzügyi helyzete egyensúlyba került, de mivel forgótőkével nem rendelkeztek, az import nyersanyagokat előre kellett fizetni. A bankokkal és kereskedelemmel szemben így eladósodtak. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank 1947. március 6-i levele szerint a gyár nem számíthatott tovább a banki hitelre. ' Az évet a gyár 1,6 millió forintos veszteséggel zárta. A deficitet a gyártási kapacitás kihasználatlansága, a nagy kamatteher tartozási hátraléka idézte elő. Zoltán Frigyes ügyvezető igazgató Budapesten, Jermendi (Wiesinger) Károly főmérnök műszaki igazgató és Osváth Kálmán adminisztrációs igazgató által Salgótarjánban vezetett gyár alaptőkéjét 1947-ben 2 millió forintban állapították meg a közgyűlésen. Az ügyvezető igazgatóság utolsó ténykedése az államosítás előtt a 3 éves terv beindítása volt 1947. augusztus 1-vel. A termelést 1947-48-ra 8,5 millió, 1948-49-re 7,1, 1949-50-re 7,1 millió tonnában határozták 46 meg. A gyár 1948. március 25-én történt államosításával véget ért az üveggyár második nagy tőkés korszaka. Az első tőkés időszak a gyár alapításától, 1893-tól 1923-ig tartott, s ez az idő alatt mintegy 150 millió kg kézifúvású zöldpalackot (közel 400 millió db-ban), 20 millió kg Owens automatagépi zöldpalackot (40 millió db-ban), és 5 millió db színes fazéküvegből készített egyéb palackot készítettek mintegy 1 millió kg súlyban. A három zöld kádkemencén megközelítőleg 445 millió db. vegyes üveg készült 171 millió kg összsúlyban. A gyár második nagy tőkés korszaka az SKB Rt. leányvállalataként 1926. augusztus 1től 1944. december 8-ig a gyár leállásáig, illetve még tőkés tulajdonban, de munkásellenőrzés mellett 1948. március 25-ig tartott. (1945. március 8- 1948. március 25.) Termeltek 1948-ig 93 333 000 kg zöldüveget, 70 643 000 kg fehér kádüveget és 10 742 000 kg finomüveget. 1926 és 1944 között megállapíthatjuk, hogy 1926-ban üzemben volt 30 m

2 olvasztófelület és 350 fős létszám, 1944-re 91,4 m

2 olvasztófelületre és 1 900 főnyi létszámra növekedett. A termelés az 1926 évi 2 469 000 kg-ról 1944-re 17 046 000 kg-ra emelkedett. A zöldüveg gyártására alapított gyár 1927 augusztusától fehér kádüveggyártást vezetett be, majd ezt követte 1929-ben a finomüveggyártás bevezetése és díszitőcsiszolás és festés bevezetése 1931ben. Az 1929-ben indult exporttevékenység 8 vagonos szállítással szemben 1936-ban elérte a maximális termelést, azaz 155 vagon csiszoltárut és 85 vagon zöldpalackot, összesen 240 vagont. A gyárban 3 zöld kád, 2 fehér kád és 2 fazekaskemence termelt. 1940-ben a gyár katonai parancsnoka a szlovákiai szakmunkásokat elbocsátotta a gyárból. Ettől az időtől kezdve külföldi honos termelő szakember nem dolgozott a gyárban. A kemencék építésénél legutoljára 1935-ben dolgoztak német kőművesek, azóta minden ilyen munkát hazai szakemberekkel végeztette el a gyár. A gyár külföldi honos műszaki vezetése 1944. október 16-ig volt a gyárban, amikor az utolsó német állampolgárságú igazgató is eltávozott. 68