Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A Salgótarjáni Öblösüveggyár III.

XIX. KÖTET TÖRTÉNELEM A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1994 GESCHICHTE A Salgótarjáni Öblösüveggyár III. Szvircsek Ferenc 1. A Salgótarjáni Üveggyár Rt. az. üveggyártás konjunkturális időszakában 1934-1938 Azoknak a tapasztalatoknak a birtokában, amit a gyár vezetése a gazdasági válság alatt szerzett, az exportuk gyártását elősegítő beruházásokat hajtott végre. Ezt a célt szolgálta az 1934-ben felépült finomcsiszoló üzem és az 1935-ben átadott fazekas olvasztókemence üzembehelyezése, melynek segítségével a csiszolt és a festett árukban kiemelkedő teljesítményt értek el. 1934-től a zöldüveg üzletág is fejlődésnek indult, bár a termelési költségek leépítésére vonatkozó intézkedések állandóan napirenden voltak. A durvacsiszoló üzemben a béreket a tokodi gyár bérszintjére szállították le, vele szemben a finomcsiszoló üzem fejlesztése állt. Ez az üzem képviselte az egész exportszállítást, ezért itt olyan munkacsoportot szerveztek, amelynek termelése arányban állt a kemencék termelésével. Mivel a környező államok üveggyárai féltékenyen ügyeltek arra, hogy a szakmunkásokat ne lehessen kivándorlásra csábítani, a tarjáni gyárnak nehézsége támadt a szakmunkásállomány biztosításakor. Ennek ellenére Szlovákia „legügyesebb" csiszolómesterét sikerült felfogadniuk, és ezzel már két csiszolóműhelyben egy-egy mesterrel dolgozhattak. A megemelkedő gyártásból eredően olyan gond is keletkezett, melynek megoldása elodázhatatlan kérdéssé vált. A salakhányójukat - mely a városnak is gondot okozott - lóvontatással már nem lehetett tovább üzemeltetni, mivel a generátorüzemben keletkezett porszenet is a salakhányóra kellett szállítaniuk. Wiesinger Károly főmérnök 1934-ben a gyár előtt álló fejlesztések ügyében tanulmányúton járt Németországban, ahol a legmodernebb üzemeket tekintette meg. A grosselmerodeni gyár, a marktrodwitzi Didier-féle kőanyaggyár, a drezdai Kutscher-féle üveggyári berendezéseket előállító gyárat tanulmányozta. Útja során a csehországi Mühlig-gyárat is megtekintette, mely korábban a salgótarjániak anyagyára volt Usti nad Labemben. Az itt szerzett tapasztalatokat a későbbiekben jól lehetett hasznosítani. A második világháborút megelőző évek gyártási eredményei az üzem fellendülését mutatja. A zöldüveg termelést vizsgálva megállapítható, hogy 1934-ben a lebontott, majd javított Owenskáddal március 7-én beindult világoszöld színű üveggyártás november végéig egyenletes termelést eredményezett, csupán a rendelések akadozása miatt álltak le. Ez időszak alatt 3 109 555 kg üveget termeltek. Ennek megoszlása: kézi üzem 857 572 kg, félautomata üzem 296 836 kg, Owensgép 1 955 147 kg. Sikerült a kisebb űrtartalmú demizsonüvegeket a félautomata gépeken előállítani." A zöldüveg üzem 1935-ben az év legnagyobb részében nem üzemelt. A tevékenység a készletek eladására, exportüzletek megszerzésére irányult. Az időszakot kihasználták az Owensgép és Owenskád teljes javítására. Míg a csiszolóüzemet állandóan tudták foglalkoztatni, a demizsonformálással leálltak. A préselt üvegárú minőségének javítása érdekében ekkor kezdték meg az eddigi öntöttvas formák helyett acél és bronzöntvényekkel való kísérletezést. A termelésnövekedés azt is jelentette, hogy a finomítóműhelyek nehezen birkóztak meg a termeléssel, jelentősen emelkedtek a raktározásból származó töréskárok. Az új üvegátvevő csarnok építése a folyamatos munkát könnyítette meg, az új csiszoló és pattantó gépek pedig jó teljesítményükkel tűntek ki. A termelési költségek leépítését szolgáló üzemracionalizálás keretében Küttel István mérnököt bízták meg a munkák elvégzésével. A hazai piac szabályozása érdekében pedig a Hazai Mechanikai Palackgyárral kötöttek hároméves szerződést a zöldüveg forgalmazására. A termeléshez nélkülözhetetlen szénellátás is akadozott, ugyanis az anyavállalat, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. nem tudta féltermékekkel ellátni a gyárat, ezért arra kényszerültek, hogy a saját és részben vásárolt porszénből brikettet állítsanak elő, de tervezték a „beégetéshez" szükséges kátrányolaj házilagos lepárlását is. A dorogi bányaigazgatóságtól vásárolt kátrányolajat váltották ezzel ki. Az Owenskád 1935. szeptemberében történő újraindításával főleg exportra dolgoztak, a kézimunka és félautomata üzemek hazai piacra termeltek. A felújítás során a kézimunka helyeket ekkor izolálták el tűzálló, könnyű téglákkal s védték meg a munkásokat a ke51