Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Természettudomány - Hír János–Mészáros Zoltán. Megkésett emlékezés Lipthay Bélára, Nógrád megye első természettudományos muzeológusára

Schefflera gaudini + Schefflera protolucescens Trycalisia protojavanica Erythrospermophyllumipolytarnocense aff. Andromeda sp. Smilax weberi + Smilax aspera + Smilax borsodensis + Smilax sp. Calamus noszki + Sabal major + Araceophyllum tarnocense + Araceites hungaricus + Az ipolytarnóci flóra ősföldrajzi rekonstrukciójában sokáig tartotta magát az a JABLONSZKY J. (1914) által publikált elképzelés, miszerint az egykorú tengermelléki, mocsári környezetben élt. HABLY L. (1985) kimutatta, hogy ez a következtetés a „Myrica lignitum" faj tömeges jelenlétén alapult, amely azonban a revíziós vizsgálatok során téves határozásnak bizonyult. Ugyancsak hiányoznak a miocén mocsarakra általában jellemző Taxodyum és Glyptostrobus nemzetségek. Sokkal megalapozottabbnak látszik TUZSON J: (1901) feltételezése, miszerint a növénytársulások élettere a tengertől távol egy folyó széles árterületén lehetett. A flóra összetétele RÁSKY K. (1959) és HABLY L. (1985) egybehangzó véleménye szerint nedves, meleg szubtrópusi éghajlatot tükröz, ahol az évi minimumhőmérséklet is 0 С fölött volt, az évi középhőmérséklet pedig 20 С körül feltételezhető legalább 1000 mm csapadékkal. Ezt bizonyítják a nagyméretű levelek és a gyakori csepegtetőcsúcsok. Ez utóbbi bélyeg csak nagyon párás környezetben élő növények levelein alakul ki. A szubtrópusi klíma legpregnánsabb bizonyítékai a tartós fagyot el nem viselő pálmák {calamus noszkyi és Sabal major), melyek a flóra összetételében 21%-al vannak jelen. A nógrádszakáli Párizs-völgy anyaga az a másik paleoflóra melynek megismeréséhez Lipthay munkássága nagymértékben hozzájárult. A Párizs-völgy őslénytani kutatását Andreánszky Gábor és tanítványa, Kovács Éva kezdték el 1949-1950-ben. A jelenleg ismert leletanyag zömét - összesen 757 lenyomatot - Lipthay Béla gyűjtötte be 1956 és 1962 között. A leltárkönyv tanúsága szerint a fajmeghatározásokat Kovács Éva végezte. A flóra első publikálója ANDREÁNSZKY G. (1959) volt. A nyolcvanas évek elején KORDOS-SZAKÁLY M. (1984) revideálta a Párizs-völgy és a többi Nógrádszakái-környéki lelőhely anyagát. A Páris-völgy flórájának összetétele gyökeresen különbözik az ipolytarnócitól. Annál mintegy 6 millió évvel fiatalabb, a miocén bádeni korszakába sorolható (HÁMOR G. 1985). Években becsülhető kora kb. 14 millió. Az anyag túlnyomó többségét az Európában ma is élő növénynemzetségek adják. A pálmák ugyan még megtalálhatók, de nagyon ritkák, ugyancsak egyetlen lelet képviseli a trópusi rokonságú Sapindus nemzetséget. Az előforduló egyéb egzotikus elemek (Zelkova, Pterocarya,) kisázsiai, kaukázusi rokonsággal bírnak. Az egyetlen reliktumszeríí K-ázsiai elem a Gingko. A flóra fajlistája KORDOS-SZAKÁLY M. (1984) nyomán az alábbi. (A számok a Nógrádi Természettudományi Gyűjteményben megtalálható darabszámot jelölik) Equisetum parlatorii 19 Gingko adiantoides 1 Tetraclinis brogniarti 1 Berberis sp. 1 Aristolochia nógrádensis 1 Platanus aceroides 2 Fabacea indet. 1 Acer paleotataricum 111 Acer sp. 2 Sapindus sp. 1 Cornus praeamomum 61 Viburnum cf. tinus 2 161