Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)
Tanulmányok - Néprajz - Lengyel Ágnes: A paraszti imádkozás rendje
resztvetés közismert szokásával. Általánosan elterjedt volt a földre esett kenyérdarab vagy tészta felvételekor, annak megcsókolása. Ide kapcsolódhat a kenyértartó ruha vallásos jellel való díszítése stb. 9.) A test tisztántartása, gyógyítás A test tisztántartása témakörében az országosan szórványos adatközlések mélyen a vallásban gyökerező jellege és nagy földrajzi távolsága történetileg nagyobb kulturális szerepre utalnak. BÁLINT S. gyűjtése során Kalocsán „egy jámbor öregasszony (...) arra a kérdésre, hogy volt-e beteg, így válaszolt: nem, sohasem, mert minden reggel mosdás után imádkozni szokott. Beborulva a törülközőbe, elmond egy Őrangyalát az Úrjézus véres verejtékéhez, hiszen Veronika is kendőt nyújtott a szenvedő Megváltónak."" Saját gyűjtési tapasztalatunk szerint a gyimesvölgyi Jávárdi-patakán is szokás volt külön a mosdóvízre és külön a törölközőre imádságot mondani." A paraszti gyógyítók jellemző módon, általában a racionális eljárásokkal és mágikus gyakorlatokkal összefonódva, imádság útján gyógyítanak. Az egykor igen híres ősi javasember Megyesi József és a jelenleg működő somoskőújfalui gyógyító asszony pedig szinte kizárólag az imádkozást használja gyógyszerként." 10.) Öltözködés A ruházkodással kapcsolatos ájtatossági szokások a néprajzi gyűjtések időszakában már csak szórványosan és inkább csak survival-ként voltak adatolhatok, így többfelé például Szeged környékén az új ruhát először a templomba vették föl. A régi liturgia szerint ugyanis külön benedikciót alkalmazott a papság az új ruhára. Ismerünk néhány, más területtel összefüggő adatot is. Az emberi élet fordulói mellett a kiemelkedő eseményekhez kötődő ruházkodás szakrális jelentőségével függ össze, hogy a menyasszonyi öltözetek, különösen régebben fogadalmi felajánlások tárgyaivá váltak, nyilván imádsággal kapcsolódva. A menyegzős ruhából miseruha és oltárterítő készülhetett , vagy mint a Nyugat-dunántúli parasztság esetében, a múlt század utolsó harmadától, a menyasszonyi koszorúk házioltárok kegyszobrainak tartozékaivá váltak." A másik életfordulóhoz, a halálhoz kapcsolódóan, azt a középkorban elterjedt szokást ismerjük, hogy szerzetesi ruhában temettették el magukat az illető rend kegyelmeiben való másvilági részesedés céljából." A gyógyítással függ össze az a göcseji szokás, hogy a nyavalyatörős gyereket elviszik valamelyik kegyhelyre, ahol új fekete ruhát vesznek neki és azt addig hordatják vele, míg baja el nem múlik. Ez Bálint S. szerint az iméntiekhez hasonló régi épületes szokás maradványa, amikor a beteg gyermeket fogadalomból szintén szerzetesi ruhába öltöztették, megfelelő szertartás keretében, általában valamely búcsújáróhelyen, hogy a rend mennyei pártfogói minden bajtól megoltalmazzák a gyermeket. A történetiség további rétegeit szemlélteti Tertullianusnak a II. sz.-ból származó összefoglaló jellegű feljegyzése, mely szerint ha a hívek otthonukból eltávoztak vagy hazatértek, ha öltöztek, mosdottak, ettek, sőt ha leültek, felálltak vagy társalogtak, „vagy bármit műveltek, homlokukra a kereszt jelét szokták vonni". Ezenkívül különféle edényeikre, valamint síremlékeikre már ekkor is vallásos jeleket, Krisztus-azonosítókat tettek. E korai, a kereszt krisztusi mintáját követő gyakorlat a népi kultúra legtöbb területén is megtalálható, az áttekintett imádkozási szokások között pedig a mosakodásnál idézett adat illik bele kifejezetten e mentalitásba. Az imádkozási szokások idevonatkozó általános jellemzője, hogy katolikus népünk körében leginkább azok az imádságok használatosak, amelyek a kereszténység kezdetét jelentő bibliai időkre vonatkoznak, így a Krisztus által meghagyott Miatyánk, Gábriel arkangyal és Szűz Mária szavait tartalmazó Üdvözlégy, illetve Úrangyala imádság, valamint a „keresztény mítosz"-t összefoglaló Hiszekegy. A paraszti imádkozással összefüggésben fölvázolt rend-fogalom alkalmazásában jelen tanulmányunk csak a kezdeti lépést jelentette. Az imádkozási szokások kulturális tipológiájának megalapozottabb és teljesebb körű föltérképezését követheti majd e jelenségek közötti kapcsolatok vizsgálata és e viszonyok struktúrájának pontosabb föltárása. Ehhez az eddig megjelent publikációk teljes körű számbavételére és a recens gyűjtések folytatására van szükség. Jegyzetek Bálint S. 1937; Erdélyi Zs. 1976; 1988; Lovász Irén kommunikációelméleti vizsgálatai e téren, ismereteim szerint még nem kerültek publikálásra. 2 PócsÉ. 1979. 626-627. 3 PócsÉ. 1986.33-34. 4 PócsÉ. 1979.626-627. 5 PócsÉ. 1985-1986.1. 149. 134