Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Történelem - Cs. Sebestyén Kálmán: „Fekete Csütörtök”

XIX. KÖTET TÖRTÉNELEM A NOGRAD MEGYEI MUZEUMOK EVKÖNYVE 1994 GESCHICHTE „Fekete csütörtök" (Salgótarján, 1905) Cs. Sebestyén Kálmán A címben említett megjelölést a kortársak adták 1905. január 26-nak. Emellett feltűnik még a „sajnálatos esemény", „tüntetés", „zavargás", „romboló erőszak" a történetek minősítésére. Ha a történeti feldolgozásokat vesszük szemügyre e témáról, akkor azt látjuk, hogy a korban legközelebb álló „Borovszky"-ban (1911-ben jelent meg a megyéről szóló kötete) csak a „nemzeti ellenállás" megyei eseményeit ismerteti Miskolczy-Simon János vármegyei levéltáros, s az e mű alapján az 1930-as évek elején megjelenő Ladányi Miksa szerkesztette Nógrád és Hont k. e. e. vármegye című - erősen támadott - monográfia sem megy tovább. Hasonlóan nem szól ezen időszakról Dornyay Béla Salgótarján és a Karancs-Medves-vidék részletes útikalauza című füzetében, a történeti résznél. A közel egyidőben megjelent Nógrád megye története II. kötetben (1970) és a Salgótarján történetében (1972) hasonló módon történik az ismertetés, hisz a szerző személye mindkét esetben ugyanaz. Az események rövid leírása után az értékelés a munkások ösztönös megmozdulásának tartja, a polgárság és munkásság ellentétére, illetve a szervezett és szervezetlen munkások harca közötti különbségre helyezi a hangsúlyt. (Az elsőnek említett kötetben a 194-195. oldalon, a várostörténetben a 160-161. oldalon.) Ugyanakkor Dr. Belitzky János az 1890-1918 közötti megyei munkásmozgalomról írt cikksorozata ötödik részében már megállapítja: „Sokszor találkozunk olyan észrevételekkel, hogy ez az esemény a helyi munkásmozgalommal áll szoros összefüggésben. Ez tévedés, bár kétségtelen, hogy politikai háttere volt..." A jelen írás igyekszik a fellelhető források minél szélesebb körének felvonultatásával ezen - a város történetében nem meghatározó, de fontos - eseményt nyomon követni azzal a szándékkal, hogy a századelő Salgótarjánjának alaposabb megismeréséhez egy pillanatfelvétellel hozzájáruljon. A keret „A Bánffy-kormánynak 1895-ben történt kinevezése vármegyénk vezetésében változást s ennek következtében - huzamosabb időre - izgalmas életet teremtett" - írta Miskolczy-Simon János a „Borovszky"-ban" A „hagyományos" és 1867-től különböző intenzitással jelenlévő megyei ellenzékiség pozíciói 1895-ben végképp megrendültek. Több mint tíz évi hivatal után a decemberi tisztújításon Scitovszky János alispán alulmaradt a szabadelvű politikát magáénak valló Török Zoltánnal szemben. Az egykori losonci polgármester 1898-tól mint főispán irányította a megyét. Természetesen pártállása rányomta bélyegét a tisztikar összetételén túl a törvényhatósági bizottság működésére is. így például a századforduló egyik kulcskérdésében, az önálló magyar hadsereg felállításával kapcsolatban hozott állásfoglalására. Más törvényhatóságok átiratai alapján 1903-ban tárgyaltak erről, s egyetértettek azzal, hogy „a hadsereg kérdésével kapcsolatos intézmények nemzeti irányban fokozatosan kifejlesztessenek, hogy a magyar nyelv a magyar szellem ezen intézmények körében is fokozatosan érvényre juttassanak", azonban elvetették a radikális megoldási kísérleteket, melyek nem állnak összhangban a Pragmatica Sanctio és az 1867. XII. t.c. szellemével. Ezek ugyanis alkalmasak az „Alkotmány alaposzlopait megingatni". A megyét aggodalommal töltik el azok a törekvések, melyek a törvényhozó testület "működésének válságos és a nemzet létérdekeivel kérlelhetetlenül ellentétben álló irányba történt sodortatását" jelzik." A kormánypárti állásfoglalásokon alapvetően nem változtatott, csak az elfogadásuk körülményeit módosította, hellyel-közzel nehezítette a Scitovszky köré szerveződő Nógrád megyei Egyesült Ellenzék tevékenysége. 1903 - Scitovszky János halála - után azonban fokozatosan ez is szétesett. Természetesen ennek ellenére érzékelték a megyében is az országos politikai küzdelmek hullámveréseit, így azokat a törekvéseket is, melyekkel a szabadelvű kormányzatok a kiegyezés repedéseit