Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. (1993)

Tanulmányok - Régészet - Simán Katalin: Őskőkori leletek Nógrád megyében

ХУШ. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1993 RÉGÉSZET ARCHEOLOGIE Őskőkori leletek Nógrád megyében Simán Katalin Mint ismeretes, a magyarországi őskőkor rendszeres kutatása a Blikkben kezdődött a századforduló táján. Ezt azonban messze megelőzte az érdeklődés a nyugati, elsősorban franciaországi leletek iránt és a századfordulón már számos magyar régész és paleontológus gyűjtötte a kőeszközöket és az ősállat maradványokat a Felvidék és Erdély barlangjaiban. Csupán idő kérdése volt, hogy a barlangi feltárások után mikor figyelnek fel a nyíltszíni leletekre, lelőhelyekre is. Nógrád megyében ez az 1910-es években történt meg. Mint arról Majer István tájékoztat (MAJER 1920) 1913-ban az Ipolyság melletti vasúti vendéglő kertjében mammut, nem messze tőle pedig obszidián és limnokvarcit szilánkok, magkövek kerültek elő. Szakembereknek megmutatta a leleteket, aki aurignacinak határozták meg. Ez a meghatározás egészen 1934-ig tartotta magát, amikor Hillebrand Jenő, jóllehet б is aurignaciról beszél, a talált köveket pengének és gravett-hegynek határozza meg (HILLEBRAND 1934-35), amiben nyilván az Istállóskői barlang feltárása játszott szerepet. A második világháború után Gábori Miklós fordította figyelmét erre a területre. Az ipolysági leletet először ő is aurignacinak határozta meg (GÁBORI 1954), de már négy évvel később utalt rá, hogy nem tiszta aurignaci, hanem aurignaci-gravetti átmenetet képviselő együttes a W2 bevezető szakaszából (GÁBORI 1958 b. 27.). Vértes László már egyértelműen gravettiként említi (VÉRTES 1960. 89.) Mivel feltárás a lelőhelyen nem folyt, a későbbi kutatás a kérdésben nem vállalkozott döntésre. Az ipolysági leleteket sokáig nem követték újabb leletek. A legközelebbi kutatás Gábori Miklós nevéhez fűződik, aki az Ipolyság és Hont közötti területeket járta be, gyűjtött anyagot és végzett szondázó ásatást. A szakirodalom a következő lelőhelyeket sorolja fel: Parassa I-II-III (GÁBORI 1956 b, GÁBORI-G. CSÁNK 1957, GÁBORI 1958 a, 1958 b), Hont-Babat, - Bánat utca, - Csillár, - Epres, - Iskola, - Kömályi szőlők, - Kutyika, - Szakadék, - Templomdomb, - Várhegy, - Zabái földek (GÁBORI 1956 b. 1958 a). A parassai lelőhelyek közül mindössze a I. sz. (Téglagyár) található Magyarország területén, a másik kettő részben az országhatárra, részben szlovák területre esik. Gábori Miklós értékelése szerint a lelőhely két részre osztható, mivel a kövek egy részén másodlagos megmunkálásra utaló nyomokat tapasztalt (GÁBORI 1957: 256-257). Az anyagot Willendorf П. 4. és 5. rétege közé helyezte, ami kulturálisan az aurignaci-gravetti átmenetnek felel meg (GÁBORI 1957: 260). A Hont környéki leleteket a következőképpen határozza meg. A szeleta körhöz kapcsolódik Babát (GÁBORI 1958 a. 61.) és Csitár (GÁBORI 1958 a. 60-61.), aurignacoid jellegeket mutat Kutyika (GÁBORI 1958 а. 59-60Л posztgravetti vagy epigravetti meghatározást adott a Csitár anyagából elkülönített egységnek (GÁBORI 1960. 73.), a templomdombi ásatásból előkerült anyagnak (GÁBORI 1958 a. 57-59.) és a Vár-hegy leleteinek (GÁBORI 1958 a. 60.). A többi lelőhelyről szórványos leletek kerültek elő, amelyek besorolásra nem alkalmasak. A későbbi kutatások során Babát lelőhely anyagát Vértes a mezolitikumba (VÉRTES 1960. 80.), Gábori egyértelműen a szlovákiai levélhegyes körbe (GÁBORI 1964. 13.), illetve a dunántúli szeletába sorolta (GÁBORI 1969. 211.). 1965-ben Vértes rá hivatkozva fogadja el a besorolást (VÉRTES 1965. 162.). 1976-ban Gábori a középső és felső paleolitikum közötti átmeneti iparnak tartja (GÁBORI 1976. 81.). A leletek részletes közlésére nem került sor. Csitár lelőhely anyagát 1960-ban Gábori részint a szlovák szeleta körhöz, részint a mezolitikumba sorolja és swideri jellegeket vél felfedezni az utóbbiakon (GÁBORI 1960. 64, 73.). Ez utóbbit mint neolitikum alapját határozza meg (GÁBORI 1964. 70.). Dobosi V. jegyzi meg, hogy akár a neolitikumba is tartozhatna (DOBOSI 1971. 58.). A levélhegyes anyagrészt Gábori 1981-ben micoquoid 247