Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. (1993)

Tanulmányok - Művészettörténet - Peák Ildikó: Glatz Oszkár útja Münchentől Bujákig

müncheni kolorizmus szellemét. A Nagybányán megtelepedő festők is - ha néhányuk rövid ideig megfordult ugyan Párizsban - szintén Münchenből indultak/

1 A város művészeti élete a század végén már erősen polarizálódott. Egyfelől itt állt a nagymúltú, de ekkorra már konzervatívvá csontosodott, Piloty nevével fémjelzett akadémia. Másrészt azonban - mivel számos országból érkeztek ide tanulni vágyó fiatalok - kialakult egy nemzetközi jellegű, friss szellemi központ. Míg a 70-es években idekerülő festők jó része az akadémizmushoz kötődött, a 80-as években már néhány olyan fiatal is érkezett, akik tanulmányaikat Párizsban kezdték, s így számukra idegenek voltak az akadémista alapelvek. Ebben a pezsgő, mozgalmas légkörben a fiatal magyarok mentora Hollósy Simon volt, aki a 70-es évek végén érkezett Münchenbe. 1878 és 1882 között az akadémia óráit látogatta, majd 1886-ban magániskolát nyitott. Ez akadémiai felvételi vizsgára előkészítő tanfolyamként indult, csupán a későbbiek során vált a Julian Akadémiához hasonló szabadiskolává.

2 Az iskola lassan kinőtte kereteit, kialakult körülötte az úgynevezett Hollósy-kör, amely "... nemcsak a volt tanítványokat tömörítette, hanem néhány olyan fiatal festőt is, akiket vonzott Hollósy egyénisége és a kör szelleme. A csoportosulás nem volt zárt szervezet, meglehetősen változott az összetétele, megfordultak benne... a képzőművészek mellett írók, sőt más foglalkozásúak is. A kilencvenes évek táján a körhöz tartozott többek között Grünwald Béla, Tóth László, Réti István, Csók István, Lyka Károly, Glatz Oszkár, Thorma János..."

3 Glatz Oszkár rövid művészettörténeti tanulmányokat követően 1892-ben - húsz éves korában - érkezett Münchenbe. A sikertelen akadémiai felvételi vizsga után útja egyenesen Hollósy magániskolájába vezetett. Itt csupán annyi időt töltött, amennyit a sikeres felkészülés igényelt. Felvétele után fél évig látogatta az akadémia előadásait. 1893-ban már a párizsi Julian Akadémián folytatta tanulmányait. Itt találkozott Hollósy néhány volt növendékével, s így, ha akaratlanul is, a müncheni magyar fiatalok szellemi légkörébe került. Némi ingadozás után 1895 őszén visszatért Münchenbe, s csatlakozott Hollósyékhoz. A kis kör művészi felfogása ekkorra már kikristályosodott. Jelszavuk a naturalizmus volt, tiltakozásul az akadémizmus konvenciói, erőltetett témakörei ellen. Nem voltak a szó szoros értelmében véve impresszionisták, inkább Bastien-Lepage (egy akkor nagyon merésznek számító festő) finom atmoszférateremtését tekintették követendő példának. Kezdetben még nem is kísérleteztek a szabad természetben való festéssel, megmaradtak a műtermi megvilágításnál. Új volt viszont tematikájuk. Realizmusra törekedtek, de giccs-, zsáner-, szentimentalizmusmentes realizmusra. Valószínűleg valamennyien ismerték Zola társadalomkritikáját. A későbbiekben sem éltek a formák lebegő színfoltokká való felbontásával. Festményeiken inkább a testek súlyát, térbeliségét is őrző, a plein air eredményeiből táplálkozó, nagy felületeket dekoratív egységben tartó, a szecessziótól is megérintett posztimpresszionizmus jellemzői mutatkoztak.

4 A Hollósy-kör tagjai - bármennyire is a Párizsban, Münchenben egyre jobban terjedő eszméket vallották magukénak - nem szakadtak el teljes mértékben Magyarországtól. Folyamatosan küldték Budapestre képeiket, bár a hazai kritika fanyalogva fogadta az új szellemiséget. Hollósy 1895 elején haza is tért egy képmegrendelés ügyében tárgyalni. Felvetődött egy Magyarországon létesítendő nyári szabadiskola gondolata is, mégpedig Nagybányán. Nem véletlenül esett a csoport tagjainak választása e településre, hiszen két volt Hollósy-tanítvány - Réti István és Thorma János - Nagybányán dolgozott r ekkor. Vonzotta a fiatal művészeket a táj, a havasok szépsége. Úgy vélték, hogy e környezetben továbbfejleszthetik tanulmányaikat, s megkezdhetik a szabadban való festést. A letelepedést csupán a szükséges anyagiak hiánya gátolta. A lelkes Hollósy-tanítvány, Glatz Oszkár segített a társaságon. Kérésére édesapja közvetítésével egy bank sürgősen ötszáz forintot folyósított Hollósyék váltójára. A kis csoport 1896 májusában érkezett Nagybányára. Hollósy magyar követőihez csatlakozott néhány külföldi - lengyel, német, orosz, amerikai, osztrák - volt tanítvány is. Valamennyien lelkesen kezdtek el dolgozni a számukra új, romantikus környezetben. Glatz - a festőtárs és jó barát, Réti István visszaemlékezései szerint - "... valósággal égett a munkaláztól, az iskolai munkaidőből egy negyedórát sem mulasztott volna, de előtte s utána festőholmival felpakoltan rohant különböző motívumaihoz, napkeltétől a sötétség beálltáig, a hosszú nyári napokon."° Tanulmányok, kisebb tájképek mellett ekkor festette első, nagyobb méretű vásznát, az imádkozó bányászokat. E sokalakos képen már sikeresen oldotta meg a kompozíciós feladatokat, a fény-árnyék hatások a párizsi évek jól felhasznált tanulságait jelzik. Úgy tűnik azonban, hogy a Nagybányára áttelepült szabadiskola nyújtotta lehetőségek nem voltak elégségesek számára. 224