Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. (1993)
Tanulmányok - Történelem - Vass Előd: A szécsényi szandzsák 1554. évi adóösszeírása
Szövegközlés A szécsényi ráják törvénykönyve (Kanunname-i reCaya-i Sicen) (1) A fentemlített szécsényi vilayet rajainak régi törvényei szerint minden évben Kászim napján (november 11-én), ami törökül „kocs katimi" néven ismert, háztól-házig a királyok idejéből egy-egy magyar forintot, azaz száz dénárt (penez) szoktak adni, s ennek okából ismét így adják, minden száz dénár (penez) után hat-hat dénárral többet adjanak, két dénárt, ház illetéke (reszmi hane) címén a kincstár részére és két dénárt (az összeírást végző biztosnak, a.m. emin) és két dénárt (az összeírást leíró deáknak, a.m. kátib) adjanak, s többet ne vegyenek el, s így jegyeztetett fel. (2) Ha egy házban egy rája lenne, vagy az apákkal néhány fiú, vagy két-három testvér lenne, akik egy apával evők és vetők és kereskedők, egy helyen lévők, külön-külön nincsenek, s az egy helyen levők ugyancsak egy magyar forintot adjanak. Azonban, ha abban a házban lévők között testvérek vagy apák fiai lennének, akik máshol evők és vetők és kereskedők, tehát mások lévén, mindegyikük után százhat dénárt (penez) harács címén vegyék meg, s ne fogadják el, hogy mindnyájan egy házban lakván, - a fiuk hasznot nem hoznak, vagy közöttük testvérekkel nem rendelkező idegen lenne -, s tőlük is fejadót (cizye) vegyenek, ha egy helyen dolgozó, vető, idegen, nem használható, - úgy mondják - akkor is ottlétéért vegyék meg. (3) Abban a házban, amelyben a Padisah-i Álempenáh részére egy forintot adna, iszpendzse cimén, száz dénárt (penez) is vegyenek. Az emiitett száz penez, iszpendzsének, ötven pénzét, Kászim napon (november 11-én) és ötven pénzét Hizir Dyas napon (április 24-én) adni szokás okából, ismét így adják meg, s így jegyeztetett fel. (4) A gabona tized és a más szemestermény és minden földben termő növény, gabona és must után kilenced (tokuzda bir) adása szokás szerint ismét így jegyeztetett fel. (5) A tized méhkasok után, tíz méhkas után egy méhkast vegyenek, s tíz méhkas nem lenne, minden méhkas után négy-négy dénárt (penez), azaz két akcsét fizessenek, tehát négy penezt vegyenek. (6) Sertésadót (bida c at-i hanazir) az év elmúlta után, négy-négy penezt adjanak, s ha néhány helyeken makkoltatás jegyeztetett fel, az ottlétük után, tőlük ismét két-két penezt vegyenek, s ha mondják, - „én a szpáhinak adtam!" jelentése nincs, mert a szpáhinak átadott falvak vidéken való legeltetésért, a makkoltatásért, ha az a maga határai között lenne, s négy-négy penezt adtak, azt a két-két penezt nem adják meg, de ha a makkoltatás más határai kőzött lenne, két-két penezt adják meg. (7) A büntetéseket a kádi Ítéletének elhangzása után fejbetörés esetén 100 akcse és a fekete ütésnyom esetén 50 akcse szedésével, de nem többel intézzék el. Akikre halálbüntetés kiszabása szükséges, a pénzüket el nem véve végezzék ki, s teljesen bánjanak el velük! (8) A rajának pénz nélkül való ételei és takarmányai és kocsijai és lovai használatára, magának adómentesek, de a szolgálat fejében valókért egy-egy szekér tűzifát és egy-egy szekér szénát adjanak. A falu külsőségeiről vagy tűzifát vagy szénát behordani képes rajától, egy szekér tűzifáért, huszonöt dénárt (penez) és egy szekér szénáért, huszonöt dénárt (penez) szedjenek, s ezenkívül semmit se vegyenek. (9) Az eminek és a bégek és a zuamák és a tímár - javadalmasok rájáik legeltetvén és a réteket kaszáltatván a mezők felhasználása után nyert szénáért ismét pénzt ne vegyenek és a széna után sem vegyenek. A falvak kaszáltatván, felhasználásuk elégségességéből elvesznek, s azt az Ítélet népe (ehli hukum) tiltsa meg! 18
