Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. (1993)

Tanulmányok - Történelem - Vass Előd: A szécsényi szandzsák 1554. évi adóösszeírása

Ezen fejlett írásbeliség mellett, állandó hivatali stílus és merev sablonos szövegformák alakultak ki, ahogy azt az adóösszeírás ismétlődő sorainál is tapasztalhatjuk.

24 Jelen 1554. évi adóösszeírásunkban megtalálhatók a magyar helységnevek hangbetoldásokkal való eltorzításai: „Szklabonya-Szokjona", „Tamóc-Trinofcse", stb. A magyar személyneveknél is észrevehetők a török leírás hangváltozásai: Losonc város családi-, és utónevei leírásában, pl. Kalmár-Kolmár, Ferdinándus-Ferendus, v. Ferendan, s ezenkívül Miletincs falu családfőinek lejegyzésében, pl. Zsigmond-Zsidmon, v. Zsigmon, vagy Lám falu családfőinek feljegyzésében, pl. István-Istfán, s végül Rimaszombat város lakói eseteiben, pl. Pongrác-Pokrács, Hárfás-Hárfázs, Gubás-Gubázs, DomokosDamakos, stb. Az egyes családi és utónevek bizonytalan kiejtésű hangjai , talán a szlovák-magyar nyelvhatár kölcsönhatásaira is utalhatnak. A szlovák család-, és utónevek mindig magyar nevekkel' együtt fordulnak elő, s ezért is Észak-Nógrád hegyes vidékein szlovák-magyar együttélésre következtetünk. A szlovák személynevek példái közé sorolhatjuk, pl. Csehbrezován: Kulon, Kriszte, Surják, Polák, Maitar, stb., családneveket, s ezenkívül Lest falu adófizetői között feljegyzett: Gergas, Gyurgyan, Csernek, Kalusin, Balaskó, Istfankó, Valent, Kaluska családneveket, s még Szelenc falu adófizetőinél szereplő: Jancsurad, Lutka, Krakkó, Jakur, Lestyák, stb., családneveket. A török defterek arab betűkkel történt lejegyzéséből adódó többféle kiolvasási lehetőségek következtében, korábban nálunk az arab írás betűit, a magyar helységek és személynevek eseteinél, azok mai hangzásának megfelelően, a mai magyar helyesírás betűivel, írták át. Ezzel a gyakorlattal dolgozott Szilády Áron, Velics Antal, Györffy Lajos és Fekete Lajos is. Az említett forráskiadók között az átírásban annyi különbség volt, hogy a magyar neveket, vagy azok ma élő formájában érták át, vagy azt a formát próbálták rekonstruálni, ahogy azt a török adórovó hallhatta. Az utóbbi módon dolgozott Velics Antal is, aki helységnévtárakat soha nem is használt, s a névátírásaiban XVI. századi magyar névalakokat vélte megtalálni. Az 1554. évi adóösszeírásunk kéziratában arab betűvel leírt magyar helység és személynevek eseteiben azokat a mai magyar helyesírással írtuk át. Az egykorú magyar leírás sem volt egységes, s ezért nekünk az arabbetűs leírást, az egykorú magyar leírás alapján, mai egységes helyesírással kellett visszatükröztetni. Az oszmán-török nyelvű szöveget, pedig magyar fordításban, adjuk közre. JEGYZETEK: 1 Velics AníalKammerer Ernő, Magyarországi török kincstári defterek, Budapest, I. kötet (1888) és П. kötet (1890). 2

Belitzky János, Nógrád megye története, 896-1849,

1. kötet, Salgótarján 1977,133-138.1., s még Makkai László, Nógrád megye története 1848-ig: Nógrád megye műemlékei, Szerk. Dercsényi Dezső, Budapest 19S4, SS-S7. 1., valamint Borovszky Samu, Nógrád megye: Magyarország vármegyéi és Városai, Budapest 1911,412-413.1. ^Káldy-Nagy Gyula, Magyarországi török adóösszeírások: Értekezések a történeti tudományok korából 52., Budapest 1970,22-23.1. 4

Fekete Lajos, A hatvani szandzsák 1SS0. évi adóösszeírása, Jászberény 1968,5-6,1. 5

Káldy-Nagy Gyula, A budai szandzsák 1559. évi összeírása: Pest megye Múltjából, Budapest 1977, 10-11. lapon említi, hogy Fülekre az elsó szandzsákbég kinevezését 1555 január 8-án kapta meg. ^Josef, Kabrda, Kanunname Szecsenskych Raju: Slovenská Archivistika 2., Bratislava 1967,48-63.1. 'Káldy-Nagy Gyula, i.m., 1970.35. lapján idézi a sertés adózás vonatkozó török rendelkezéseit SadÚt, Albayrak, Budin kanunnamesi ve Osmanli toprak meselesi, Istanbul 1973,193. lapon a szpáhi javadalmak kiosztásának feltételeit közli. 9

Fekete Lajos, Budapest a török korban: Bodapest története Ш. (Szerk. Szendy Károly) Budapest 1944, 171-173. lapon tárgyalja a budai tartomány (vilayet) török közigazgatásának kezdeteit * Az 1554. évi szécsényi szandzsák adóösszeírásának kéziratát órzi: Isztanbul, Basbakanlik Arsivi, Tapu-tahrir Defterleri No. 293, Varak 44, s a róla készült mikrofilmet órzi Magyar Országos Levéltár, Mikrofilmtára, Nr. 10416 dobozban. Forrásközlésünket erről a mikrofilmről készítettük el. 11 Hoffmann Tamás, Egy palóc falu földművelő technikájának jellegzetessége a századforduló tájékán: Ethnographie LXVJJ., Budapest 1956,536-561.1., s még Istvánffy Gyula, A palócok lakóháza és berendezése: Néprajzi Ertesító XII., Budapest 1911, i-16.1. ^Káldy-Nagy Gyula, i.m., 1970.21. i ^Hausel Sándor, Gömör megye molnárainak XVIII. század eleji szlovák nyelvű céhstatutuma, Salgótarján 1991,29.1 "Blaskavics József, Rimaszombat az oszmán-török uralom idején: Fejezetek a rimaszombati járás történetéből és természeti kincseiről, Rimovska-Subota, 967,24-50.1. ^Maksay Ferenc, Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet, Budapest 1990,504-505.1. 16