Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. (1993)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A bányászati nyersanyagkutatás (barnakőszén és lignit) és a bányaművelés története Nógrád megyében a 19–20. században

A BÁNYANYITÁSRÓL Szervezett kitermelés kutatással A fellelt szén feltárását sok érdek korlátozta az elmúlt században. Els6 lépésként a vállalkozónak meg kellett szereznie a földbirtokos előzetes beleegyezését, ami azt jelentette, hogy bérbe kellett vennie a szénjogot terrágium fizetése mellett vagy jobb esetben örökáron megvásárolnia. A szénjogi szerződésben kötötték ki a 2-3 év kutatási időt. Rendszerint a szénlelőhely környékén ásással, gödrökből történő termelés, esetleg néhány méter hosszban táróhajtás, mely a termelés mellett már a kutatást is célozza. A termelés szakaszos, néha évekig szünetel, csak igen csekély helyi igényeket elégít ki. Azonban egy-egy terület felkutatása még abban az esetben is, ha a mélyített fúrások eredményesek voltak legfeljebb a felderítő kutatás fázisát érték csak el. A kutatás már azonban bányahatósági engedéllyel történt, amit a területileg illetékes besztercebányai bányakapitányság, majd a Trianon után a salgótarjáni bányakapitányság állított ki. Ennek időtartama egy év volt, amelyet meg lehetett hosszabbítani. A zártkutatmány Egy területre több kutatási jogot is engedélyeztek a kb. 425 méter sugarú kör, a versenyt kizáró lehetőség, az un. zártkutatmány esetét kivéve. A zártkutatmány vagy más néven szabad kutatás egy bizonyos kutatási térre jelentett kizárólagos jogot. Ezt akkor szerezhették meg, ha a kutatók a bányahatóságnak bejelentették azt a pontot, melyen a kutatóvájást megkezdem és kutatási jelet felállítani szándékoznak. Attól az időponttól kezdve, amikor a bejelentés a bányahatósághoz beérkezett, a földbirtokos beleegyezésével a kutató vagy kutatók a bejelentett területre kutatási jogot, azaz szabad kutatást nyertek. Az eredményes kutatást a bányanyitási kötelezettség követte. Ezért ismét a bányakapitánysághoz kellett fordulni, ez volt a kőszénkiaknázási jog vétele. Az első világháború előtti években a zártkutatmányért 8 korona felügyeleti illeték díjat kellett fizetni. Az engedély alapján adott zártkutatmány egy 224 öl (424,8 m) sugarú kör volt. Kutatási engedély kérése a földbirtokos saját kutatására is kötelező, de a földtulajdonos esetében a bányahatóság jogköre korlátozott volt A földbirtokosnak módja volt a saját birtokán ásásra, a szén utáni kutatásra akár éveken át és csak megfelelő eredmény után terelte hivatalos útra kérelmét. Az adományozás Az adományozásnál a széntelepről már meghatározott ismeretekkel kellett rendelkeznie a kérelmezőnek. A bányatelek a föld felszínének és mélyének ásványi nyersanyag kitermelése céljából elhatárolt és bányahatóság által megállapított része volt. A bányanyitás érdekében hivatalosan adományozott földterület legkisebb mennyisége a bányamérték volt. A magyar korona országaiban adományozott bányatelkek különfélék voltak, ezért ezeknek könnyen áttekinthető módon való bemutatása a tanulmány tárgyának jobb megéithetoségét is szolgálja. A sík bányamértéket az 1854. évi általános bányatörvény alapján adományozták. Alakja egyenlő szögű hosszúkás négyszög, területe 12544 bécsi négyszögöl, azaz 45116,4 m

2 Az alakja annyiban volt meghatározva, amennyiben legrövidebb oldala 56 bécsi ölnél (106,2 m) kisebb, leghosszabb oldala pedig 224 bécsi ölnél (424,8 m) hosszabb nem lehetett. Mélysége függőlegesen végtelen. A szénnél két, egymást a leghosszabb oldalnál érintő bányamértékre, azaz egy kettős mértékre szólt az adományozás. Ha azonban a felnyitó pontnak olyan volt a fekvése, hogy abból több még nem adományozott bányamértéket mérhettek ki, az adományozható tér négy kettős, azaz nyolc egyszerű bányamértékre emelkedett, ami egyenlő volt a bányatelekkel. A bányatelek vagy vájnatelek azt a tért jelölte meg, amelyet a bányahatóság a bányavállalkozó részére adományozás során kijelölt, az azon belül található ásványok kiaknázása céljából. Azt, az adományozás által kijelölt területet, amelyet körülvettek már előbb adományozott bányamértékkel úgy, hogy abban egy rendes bányamérték már nem fért bele, határköznek neveztek. A határközt szintén az 1854-es bányatörvény alapján adományozzák. Alakja sík három- vagy többszög. Területének mindig 45116,4 m

2-nél kisebbnek kell lennie. E szerint határköz csak már adományozott bányamérték közt fektethető, de az ideiglenes törvénykezési szabályok életbeléptetése óta azon területen melyre ezek vonatkoznak, a gyakorlat következtében - ásványszén esetében - a határköz természete megváltozott. Az ásványszén a földbirtokhoz volt kötve, az adományozható területet a földbirtok határai értelemszerűen megszabták. Miután a bá154