Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. (1993)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A bányászati nyersanyagkutatás (barnakőszén és lignit) és a bányaművelés története Nógrád megyében a 19–20. században

A 19. század végéig a szénbányák termelésének beindítása csaknem minden esetben a következő menetrend szerint történt: szénnyomok találása kibúvásokban; szenlelés felhasználás nélkül; a szén első, helyben történő felhasználása fűtésre, kovácsműhelyekben stb.; a szén szervezett kitermelése már kutatással együtt; zártkutatmány kiadása; bányatelek adományozása, üzemszerű, rendszeres széntermelés megindítása egy táróban, aknában; nagyüzemi széntermelés megindítása több táróból, aknából; és végül a bányaüzemek bekapcsolása vasúti szállítással az ország iparába. A felsorolt események, történések, tevékenységek viszonylag jól elhatárolhatóan követték egymást. Különböző azonban a jelentőségük a történelmi megítélés szempontjából. A szénnyomok felfedezése, vagy az első szenlelés időben a legrégebbi, figyelemre méltó adat, de erről az eseményről egyáltalán nem mondható, hogy befolyásolta volna a terület gazdasági életét. Az első zártkutatmány kiadása és a bányatelek adományozása már dokumentum értékű, de gazdasági vonzata és következménye még csekély. A több aknával, táróval működő, nagyüzemi széntermelés olyan foka a bányászat kezdetének, amely már befolyásolta a vidék gazdasági életét, magával hozta a kereskedelem fellendülését, ösztönzően hatott iparágak letelepedésére, iskolák, kórházak stb. építéséhez vezetett. A széntermelés ezen lépcsőjénél kezdődött meg a bányamunkásság áttelepedése és beköltözése a korábbi - főleg Magyarországon kívüli - bányavidékekről. A BARNAKŐSZÉNBÁNYÁSZAT KEZDETE NÓGRÁDBAN A magyar barnakőszénbányászat több mint két és fél évszázados történetében megtisztelő helyet foglal el a nógrádi bányászkodás. A kezdeti próbálkozások nyomán a nagyipari jellegű szénbányászat és az üzemszerű bányaművelés Salgótarján környékén alakult ki, miután korábban hiányoztak az előfeltételek, melyek a nagyüzemű bányászkodás megindulását lehetővé tették volna: - a nógrádi szénvagyon megfelelő ismerete - a társadalmilag megérett szükségletek - a fejlődés alapvető meghatározója, a tőke, mely funkciói révén a növekvő profit érdekében a kor technikai adottságainak megfelelő, viszonylag korszerű bányászkodást teremt - a szén elszállításának alapvető feltételei. E legfontosabb kritériumokat egymástól élesen elválasztani nem lehet, mivel mindegyik igényt támaszt a másikkal szemben, és egymás szükségleteiként jelentkeznek. A bányászat eredményeiből a keletkező profit újabb és újabb fejlesztésre és korszerűsítésre teremt lehetőséget, majd a tőke erősödésével sorra magába olvasztja a gyengébb tőkeerejű vállalkozásokat és úgyszólván monopolizálja a nógrádi szén kibányászását . Befolyását fokozatosan más szénterületekre és más ipari tevékenységekre is kiterjeszti. A tőke koncentrációjával néhány bányavállalat vezető gazdasági és politikai tényezővé válik pl: a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. A korai időszakról Kezdetben a szén megjelenése hazánk fejlődéstörténetében nem jelentett határállomást. Példák sora bizonyítja, hogy lakosságunk és főleg az iparosok nehezen barátkoztak meg a kőszénnel. Amíg az ország és így megyénk is fában bővelkedett, addig a kőszénnek, mint az ipar jövőbeli mozgatórugójának csekély fontosságot tulajdonítottak, hiszen a meglévő ipar a faszénen kívül más tüzelőanyagot nem ismert. A megnövekedett fafogyasztás következtében az erdők ritkulni kezdtek s vele párhuzamosan az általános ipari fellendülés volt megfigyelhető azzal, hogy előtérbe került a feltárt szén ipari célú hasznosítása. Érezhető volt már az a tendencia, hogy azok a kőszénterületek kerülnek majd számításba, amelyek a Dunához, valamint az iparosodó fővároshoz közelebb találhatók. Ezzel Esztergom, Baranya megyék jelentősége hangsúlyosabban jelentkezett, s Nógrád csak a fővárossal összeköttetést teremtő vasútvonal megépítése után léphetett igazán a szénpiacra. Ezzel megyénkben is a kőszéntelepek felfedezése vagy inkább tudatos keresése és feltárása az ipari fejlődéssel együttjáró erdőpusztítást megakadályozó rendeletek következményeként értékelhető. Megkockáztatható az a feltételezés is, hogy a kőszéntelepek tapasztalati ismeretét korábbinak kell tekintenünk mint azt a róla szóló országos vagy helyi szakirodalom mutatja. Bár a kezdeti időkről legtöbbször megbízhatatlan adatok ismeretesek, a nógrádi ember a szenet jóval az üzemszerű termelés előtt ismerte és használta. A vízmosásokban, nyílt 139