Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. (1993)

Tanulmányok - Történelem - Pálmány Béla: A cserháti Szentiván nemesi községének szabályrendeletei (1734–1817)

éjjeli lopás meg nem szűnik, mely által is siralmas károk naponként okozíatnak. Hogy pedig ezen ütköző állapotban megmaradjunk, kintelenitettünk mi alólírattak az te(kin)t(e)tes nemes vár(me)gye hathatós színe eleiben folyamodni és ha lehetsiges, mentül előbb kegyes deputatiot /Önirt hel(y)sigünkben kirendelni méltóztatna, ahol is magunkat, úgy maradékinkat a megszabott statútumnak kegyes végzése rendelése alá szentül, állandóul megtartani magunkat mind holtig lekötelezzük. Kö(l)t Sz(ent) Iványon, 18a Apri(lis) 1816 . Szegin főhajtó szolgai SlRAKY ARANYI RÁKÓCZI lénián lévők." A vármegye e kérésre küldte ki szandai Sréter László főszolgabírót és Veres József táblabírót és állította össze a fenti 12 pontos „a jó rend behozása és fenntartása végett új írásba foglalt és az odavaló birtokosok által írott egyezséglevelet", amelyet 1817. áprilisában beterjesztettek a közgyűlés elé és ott jóváhagyást nyert. Tényleg a fiatalok kicsapongásai, éjszakai kóborlásai, fonóházi mulatozásai, a terjedő káromkodások voltak a község közhangulatának megrontói - ahogy azt a falu vénei és ősi nemzetségei állították? Ezek a tünetek inkább okozatok voltak, a hagyományos közösségi gazdálkodás lehetetlenné válása és az aprózódó birtokokból való megélhetés csődje következményei. Ezen állításunkat a község kiváltságos lakóinak a szaporodása is bizonyítja. 1809-ben Szentivánban már 18 nemesi nagycsaládot kötelezett a törvény l-l nemesi felkelő kiállítására:

39 5 Siraky, 3 Csemus, 2-2 Bálás és Dobossy, l-l Berkó, Gyürky, Laczkó, Mátyássy, Szilassy nemesúr, valamint a falu plébánosa azonban a megyében a legszegényebbek közé tartoztak: 9 család 5-10, 6 család 10-15, 2 nemzetség 15-20 Rhénes forintot fizetett vagyona arányában és még a legmódosabb Siraky László is csupán 20 Rft 15 krajcárt. Az 1817. évi egyezséglevelet 39 felnőtt, a nemesi községben birtokosnak számító szentiváni férfi írta alá. A legnépesebb Siraky nemzetséget 10 fő, a Balásokat 5, a Gyürkyeket és a Szilassyakat 4-4 férfiú, a Csesznák és a Polyák famíliákat 2-2 nemesúr képviselte, míg 12 családnevet egyetlen fő viselt. Ezek között volt Aranyi Frigyes is, vagyis ez az alapító familia - ellenétben a Sirakyakkal - nem szaporodott el. A házasságok vagy birtokbérletek révén beköltözött új nemesi nemzetségek képviselőinek a száma egyre nőtt. E fiatalok térnyerése sérthette és bosszanthatta a törzsökös famíliák számbelileg kisebbségbe szoruló képviselőit. Az analfabétizmus a nemesek 2/3-ára volt jellemző, ui. 26-an csak keresztvonással erősítették meg az okmányt. Az írástudók aránya a Sirakyak között kedvező volt (10:3), a Balások, Gyürkyek közül viszont senki nem tudta leírni a nevét és a 4 Szilassy úr közül is csak 1 írástudó akadt. A paraszti életmód nem igényelte az írni olvasni tudást, így inkább a beköltözők számítottak műveltebb, jogban járatosabb embereknek, ezzel is növelve az ellentéteket a nemzedékek között. A nemes rendű és hasonló kiváltságokat élvező értelmiségi (honoratior) népesség száma az 1840-es évekre rohamosan növekedett. Az 1845. évi nemesi országgyűlési hozzájárulásokat a becsült éves jövedelem arányában kivető összeírás Szentivánon nem kevesebb, mint 141 felnőtt férfit írt össze. ° (А П. József kori népszámlálás 145 nemes férfia valamennyi 1 éven felüli kiváltságost jelzett!) Ha a 3 lelkészt nem számítjuk, 52 nemesi nemzetséget képviseltek: a legnépesebb a Siraky (14 önálló jövedelemmel rendelkező férfi) és a sipeki Bálás (14 fő) valamint a Szilassy (13 fő) volt, de szaporodott a Szigethy (6 fő), a Bakalár (5 fő) és a Noskó (5 fő) családok felnőtt férfiainak a száma is. Az 1817 és 1845 közötti, nemzedéknyi időszakban 38 új, korábban Szentivánban nem élő kiváltságos nemzetség költözött a faluba, zömmel szomszédos, vagy közeli községekből. A 141 kiváltságos férfi közül 122 élt a helységben, míg 19 férfi kUlbirtokos (extraneus) volt. Az összeírás a 3 lelkészen kívül (közülük kettő, a béri és az ecsegi pap kUlbirtokos volt) csak a 2 kántornak, 1 uradalmi tisztnek és 3 nemes mesterembernek adta meg a foglalkozását - a többiek tehát kevés földjükből vagy a két kezük munkájából éltek. 129