Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. (1993)

Tanulmányok - Történelem - Pálmány Béla: A cserháti Szentiván nemesi községének szabályrendeletei (1734–1817)

XVin. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1993 TÖRTÉNELEM GESCHICHTE A cserháti Szentiván nemesi községének szabályrendeletei (1734-1817) Pálmány Béla Antal Károly (1921-1989) emlékére l A Palócföld szívében, Pásztó és Szécsény között félúton, a ma már világhírű múemlékfalu, Hollókő szomszédságában fekszik a Cserhát-völgy: hat, hegyekkel, erdőkkel koszorúzott, csodálatosan tiszta levegőjű, földönkívüli békességű apró község. Eszményi vidék a mai zaklatott világ űzött emberének a pihenésre, felfrissülésre. Ám e völgy értékeiről alig tudunk, a múltját sem ismerjük. Antal Károly, e völgy szülötte tett eddig a legtöbbet e táj megismertetéséért. A halála napjaiban megjelent kötet a nyomtatásban kiadott forrásokat gyűjtötte össze és tette közkinccsé.

2 Sajnos, már nem volt ideje kutatásait a levéltárakra is kiterjesztem, életében - az ő kezdeményezésére - csak megkezdődött az 1170-es években francia szerzetesek által alapított garábi premontrei monostor templomromjainak a régészeti feltárása.

3 A kutatások folytatása a mi nemzedékünk dolga. E gondolat jegyében tesszük közzé levéltári kutatásaink néhány új eredményét és Szentiván nemesi község szabályrendeleteit. Az írott források első ízben 1265-ben említik a hat Cserhát-völgyi falut. IV. Béla királyunk fia, István - később maga is uralkodó - ekkor még ifjabb királyként, Erdély fejedelmeként és a kunok uraként koronás apja ellen harcolt a hatalomért. Nógrád és Heves vármegyékben a Rátót nembeli Domokos fia István volt egyik fő híve. Megvédte Ágasvárat, harcolt az Aba nemzetség ellen. E hűséges szolgálataiért ura neki adományozta Ágas várát, a pásztói apátság kegyuraságát továbbá Kutasó, Bárkány és Tar falvak összes tartozékait. E jószágokba történt beiktatásáról 1265-ben készült oklevél leírja e birtokok határait. A Cserhát-völgyi Kutasó (Kuthasou) szomszédjai voltak a Purewys (olvasatunkban: Pörös) Benedek tulajdonában talált Told (Thold) földje, egy bérc (Byrch) mentén Bokor (Bukuth) falu és a Thold potoka mentén Szentiván (Scentiuan). Bárkány (Barkán) falu dél felől, a Sátoroshegy vonulatán végig a garábi monostor földjével volt határos.

4 íme, a hat község, amelyekről magyar helyneveink alapján bizonyosan állítható, hogy lakosai a mi nyelvünket beszélték. Szentiván nevét temploma védőszentjéről, Keresztelő Szent Jánosról nyerte. Másodszor 1327-ben, a Hollókő és Sztrahora várakhoz tartozó falvakat, földeket Szécsényi Tamás Károly Róbert kedvence, a későbbi erdélyi vajda, majd országbíró - tulajdonába juttató határjáró oklevél sorolja fel a Cserhát-völgy településeit, számos birtokosát és helynevét. A Hatvan felé vezető régi út mentén említi az „Egras" patakot és a „Kuhnaheg"-et, tovább menve „Scenthyuan" és „Kuthasou" falvakat, a Toldy nemesek földjét, a garábi egyház földjeit, Ded házát, Tóth és Ravasz földjét és a Szekelcepatakot.

5 A Toldy nemesek nemzetsége volt a völgy leghíresebb középkori birtokosa. Régi, valószínűleg a XV. századig visszanyúló hagyomány, amelyet Bél Mátyás is készpénznek vett, itteni birtokosnak, nógrádi nemesúrnak tartotta a nagyerejű lovaghőst, Toldi Miklóst, de életét Mátyás király korába helyezte. Tény, hogy maga a nógrádi Toldy család is ápolhatta a regét, mert Mátyás kortársaként és a XVI. században élt, oklevelekben említett tagjai közül nem is egy a Miklós nevet viselte. A történelmi tény viszont az, hogy az írott források a Nagy Lajos szolgálatában katonáskodó Toldi Miklóst, Arany János hősét bihari, Szalonta környéki birtokosnak jelzik. Az ő nógrádi kapcsolatai nem bizonyíthatók - de kizárni sem lehet, hogy e viszonylag távoli birtokok urai között családi kapcsolat lehetett. Az első és a török előtti korban egyedüli teljes értékű forrás, amely majdnem teljesen feltárja e vidék nemesi birtokviszonyait, az 1542-ben a portánként a nemesekre kivetett 1 forintos rendkívüli hadisegély kivetéséről készült összeírás.

7 Völgyünkben Bokor községben 10 porta Báthory György bujáki uradalmához tartozott, 4 porta után pedig Bokory István fizetett, míg a falu plébánosa saját vagyona 119