Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Történelem - Tyekvicska Árpád: Helynevek, pecsétek, címerek

alezredes kapta meg, aki az 1944-es megszálló szovjet hadseregrész egyik parancsnoka volt. A Lombos-korszak egységes jelképrendszert teremtett. Az átfogó értékelésre e helyütt nem vállalkozhatunk, hisz az túllépne témánk keretein. Szemlélve más városok ezidőben alkotott címereit, meg kell állapítanunk, hogy Balassagyarmat „szocialista" címere a sikerültebbek közé tartozik. Mesteralakjai, színei hangsúlyosak, történeti ihletésűek, követik a heraldika szabályait, bár az eredeti mintától eltérnek. Az egyetlen idegen elem, az ötágú vörös csillag azonban új értelmezést ad a címernek, a kor politikai követelményeihez illeszti azt. Az 1974-ben elfogadott szabályozás, mely szerint a helyi zászló „egyszínű anyagon a helyi címert és település államigazgatási helynevét tartalmazza", önmagában is lehetetlenné tette a történelmi zászló újraalkotását, hisz az Széli Sándor szerint egy három függőleges sávra osztott téglalap, melyben a két szélső sáv kék a középső fehér. Az e tájban alapított „Balassagyarmatért" emlékplakett új jelképelem. Az odaítélés szempontjaiban sajátosan keverednek a politikum és lokálpatriotizmus érvei, szempontjai. Végigtekintve címerünk változásain, bevezető gondolatunkhoz térünk vissza: „Minden, tudatosan választott jelkép gondolatok, hitek, szándékok és akaratok hordozója. " így választott pecsétképet a megtelepedő, „öszveálló" városközösség, Tajthy Imre 1848-as Balassagyarmata, a századforduló dinamikusan fejlődő városa, és a Lombos-korszak városvezetése is. Sajnálatosan kevéssé ismerjük azokat a vitákat, folyamatokat, amelyek alakították az önkifejezés e sajátos formáit. Mégis reméljük, hogy hiányos adataink is láttatni engedték, hogyan vallanak e jelképek alkotóikról, és a korról, amelyben születtek. Láttuk, hogy a közösség belső viszonyai, megfogalmazott céljai, a szabályozások egységesítő és kötelező ereje együttesen és külön-külön is miként befolyásolják létrejöttüket. Ha csak pillanatra is, de példákat említettünk arra is, hogy a helyi társadalom jeles személyei milyen fontos szerepet játszhatnak mind az öntudat kialakításában, mind pedig annak nyilvános megfogalmazásában. E munka megírásával szándékunk volt a múlt akaratok felidézése és újak formálása egyaránt. Jegyzetek 1. Lásd a magyar királyi belügyminiszter 18%. évi 30736. számú rendeletét In. Magyarországi Rendeletek Tára 18%. 890. p. 2 A bizottság szervezeti és ügyviteli szabályzatát a 125000/1898. B.M. sz. rendelet állapította meg, melyet a 67142/1926. B.M. számú körrendelet egészített ki, majd a 112236/1935. В. M. számú rendelet módosított 3. Országos Levéltár К150

II. kútfő 22/b. tétel (Címerhasználat 1917-1930) 128340/1924. sz. és 150841/1929. sz. 4. 16698/1902 B.M. sz. körrendelet In. Magyarországi Rendeletek Tara 1902 287. p. és a 82010/1902 B.M. sz. körrendelet Uo. 298. p. 5. Nógrád Megyei Levéltár XIV 3-1. (Nógrád vm.-i helységek névmagyarosítása 1889-1893.) 6. Nógrádi Lapok és a Hon ti Híradó 1903. évf. 28. sz. 7. Nógrád vármegye Hivatalos Lapja XXIV (1905.) évf. 23. sz. 5998-1905-77. jkv. sz. 8. Uo. XXIV (1906). évf. 13. sz. 5198-1906. sz. 9. Uo. 10. sz. 8641-1906. sz. 10. Uo. 20. sz. 8306-1906. sz. és 27. sz. 4308. ein. sz. 11. Uo. 21. sz. 8576-1906. szám. 12 Országos Levéltár К150

II. kútfő 22/6. tétel 150841/1929. K.M. XV sz. 13. Országos Levéltár E 213-7. Nógrád megye, Balassagyarmat 14. Magyar Néprajzi Lexikon (Bp., 1982) 5. kötet 86. p. 15. Nagy Iván: Balassa-Gyarmat 244. p. In. Új Magyar Múzeum 1858. évf. V füzet 205-257. p. 16. A nagy-károlyi gróf Károlyi család oklevéltára. Bp. 1883. II. kötet 266-267. p. 17. Központi Statisztikai Hivatal Levéltára, Országos Községi Torzskőnyvbizottság F-I. Nógrád megye, 1906:1254Д. O.Lsz. 18. Vác története. Szentendre, 1983.

1. kötet 70. és 112 p. 19. Nógrád Megyei Levéltár V 41-7.1848. 20. Tagányi Károlynak, 1881-ben megjelent „Magyarország czímertára" с munkájának II/2 tábláján még a „szentistvános" címer szerepel. 21. Nógrád Megyei Levéltár V 71-4.105. p. (1906. november 25.) 22 Szabó Péter: Balassagyarmat új címere. In. Balassagyarmati Honismereti Híradó 1979/2. sz. 3-25. p. 127