Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)
Történelem - Balogh Zoltán: Honismertető törekvések – a várossá fejlődő Salgótarján idegenforgalmi élete
megfelelően nagyobbrészt Budapestre és a vidéki városokba kerültek. Egy-egy darabot pedig sport-, turista- és egyéb társadalmi egyesületeknek küldtek. Nógrád megyében Losonc 10, Balassagyarmat 5, Szécsény és Rétság 3-3, Fülek, Szirák és Buják 2-2 plakátot kapott. Kissé megkésve jelentek meg már ezek a plakátok. A háború kitörése következtében ekkor az idegenforgalom országszerte csökkenő tendenciát mutatott. Ez leginkább a főváros idegenforgalmának fellendítése érdekében létrehozott „Budapest télen" mozgalom megindításán volt lemérhető. A téli szezon beállítására azért volt szükség, mert az a négy - főként gazdasági jellegű esemény -, amelyre évente a vidék Budapestre ment, kevésnek bizonyult. Márciustól szeptemberig Tenyészállatvásár, Nemzetközi vásár, Szent István ünnepségek, Lakberendezési vásár alkották a programokat. November 1-től március l-ig pedig a magyar idegenforgalom 120 fekete napja következett. 24 Az idegenforgalom fejlesztésének eredményei leginkább a statisztika számbavételével mérhetők. A megelőző évekhez képest 1937-ben Salgótarján idegenforgalmi statisztikája emelkedő tendenciát mutat. A magyar idegenforgalom csúcspontjának tekintett 1937-es év, amikor 383 000 külföldi látogatta meg Magyarországot salgótarjáni viszonylatban is csúcsot jelentett. Ekkor 483 külföldi kereste fel a várost, és összesen 8823 napot töltött ott el. A külföldiek nagy része feltehetően üzleti úton volt Salgótarjánban, leszámítva a 295 csehszlovák vendéget, akiknek jórésze rokoni látogatásra érkezhetett. Érdemes megnéznünk a többi külföldi országonkénti megoszlását is. 32-32 román és osztrák, 26 amerikai, 24 német, 22 angol, 14 jugoszláv, 11 francia, 6 bolgár, 4 kanadai, 3 török, 2-2 lengyel, finn, holland, marokkói és szíriai, l-l olasz, spanyol, perzsa látta a várost, tehát csaknem minden földrészről érkezett vendég. Jelentős visszaesés regisztrálható 1938-ban, ekkor már csak 340 külföldi látogatta meg Salgótarjánt. Ebből is 268-an jöttek Csehszlovákiából, ami az előző évhez képest is csökkenést mutat. Két kanadai és nyolc amerikai vendég még belefért A „Munka" statisztikájába, a többieket az „egyéb európai államok polgárai" sorából származtatta. A visszaesés egyik legfőbb oka a nemzetközi helyzet romlásában kereshető. Ausztria Németországhoz csatolása, Csehszlovákia feldarabolása visszavetette a külföldiek utazó kedvét. 1938-tól kezdődően Magyarország külföldi eredetű idegenforgalmának gazdasági eredményei egyre csökkennek. 1939-ben a külföldi eredetű idegenforgalomból származó bevétel még csak 8 millió pengővel csökkent, 1940-re azonban már alig haladta meg az 1938-as év bevételének felét, közelítőleg 16 millió pengővel. Mindez éreztette Salgótarjánban is hatását, a forgalom itt is egyre csökkent. 1940-ben már csak 120 külföldi fordult meg a városban és 2729 napot töltött itt el, átlag napi 6 pengős költekezéssel. Ami a belső vendégforgalmat illeti ez tetőpontját 1938-ban érte el, legalábbis eddigi adataink szerint. Ekkor 2638 belföldi vendég fordult meg a városban egyénileg, és még ehhez hozzá kell adnunk az év folyamán érkezett filléres vonatok mintegy 2000 utasát, így összesen 4638 belföldi vendég kereste fel Salgótarjánt. Következő statisztikán már a második világháború idejéből, 1940-ből származik. Salgótarjánt ekkor 3067 belföldi kereste fel, akik 11 9% napot töltöttek a városban, átlag napi 4 pengő költekezéssel. A háború idején - hacsak a német majd a szovjet csapatokat nem számoljuk - minimálisra csökkent a forgalom, amely szinte csak hivatalos utakból és rokoni látogatásokból állt. Lényegét tekintve ez maradt a jellemző 1945 után is. Csak a 60-as évek elején kezd újra emelkedni a forgalom. 1963-ban Salgótarján három szállójában összesen 4201 vendég szállt meg, amelyből 50 volt külföldi. Ha ehhez hozzászámoljuk még az Eresztvényi átvonuló szállás alatt jelzett vendégeket, lényegesen kedvezőbb képet kapunk. Itt ugyanis 6434 vendéget jegyeztek fel - ebből 21 külföldi, akik összesen 18 791 napot töltöttek el. Ez több mint duplája a két világháború közötti év, 1938 belföldi idegenforgalmának. Viszont a külföldi vendégek száma jóval alatta marad az 1938. évj forgalomnak. Még az 1940. év vendégeinek száma is meghaladja az 1963ban érkezettekét. Vizsgálatunk összegzéseként elmondhatjuk, hogy Salgótarján az idegenforgalom alapvető feltételeinek nem tudott maradéktalanul megfelelni. Bár kellő vonzerővel - elsősorban lenyűgöző környéke miatt - rendelkezett, vasúton, autóbusszal és autóval is aránylag könnyen megközelíthető volt, idegenforgalmi lehetőségeit teljességgel nem tudta kiaknázni. Ennek - véle94
