Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Történelem - Szvircsek Ferenc: A Salgótarjáni Öbölösüveggyár II.

1931-ben vették terve egy közös eladási iroda létesítését, amelyben a gyárakkal szoros együttműködést szerettek volna létrehozni. 1931. augusztus 11-én a fehérüveg gyártmányok belföldi eladása végett megállapodást kötöttek az alábbi gyárak, hogy a Salgótarjáni Palackgyár 40%-os, a lökődi Üveggyár 40%-os, az Ajkai Üveggyár (Kossuch János Betéti Társaság) 20 %-os részesedéssel közös eladási irodát nyitnak Üvegértékesítő Kft. néven, 50 000 pengő alaptőkével. Az új cég vezetője Halászy Sándor az ajkai gyár igazgatója lett. A személyzetet a három gyár saját alkalmazottjaiból jelölte ki. Ez a kartellmegállapodás öt évre szólt. Az ÜVERT első feladata a gyárak racionalizálásának keresztülvitele, a közvetítő kereskedelemben fennáló hitelfeltételek szabályozása és a külföldi verseny esetében közös front alkotása volt. Működésüket október 18-án kezdték meg, Van den Eynde Hektor elnöklete alatt. Az ÜVERT létrehozása nem befolyásolta a Salgó részvételét a cseh kartellben, ugyanis a fehér palacktermelés ennek a megállapodásnak a függvénye volt. A parádi gyár - mely 1931-ben termelését beszüntette - most ismét felvette a munkát. Kezdetben csak a parádi vízforrás szükségletére szolgáló palackokat gyártotta, később azonban mindinkább áttért a Salgó érdekkörébe sorolt cikkek gyártására. Az ÜVÉRT is tárgyalta az esetet, anélkül, hogy az egységes állásfoglalást sikerült volna elérni. A tervet, hogy vegyék meg a parádiak termékeit, a salgótarjáni gyár vezetése ellenezte, inkább ügyes taktikával a parádi gyár pénzforrásainak „betömésével" szerették volna a kérdést megoldani. Az ÜVÉRT 1933-ban már beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Az egyes gyárak beszállítási arányszámai a következőképpen alakultak. A zárójelben a tervezett arányok szerepelnek: Salgó 39,33% (40%) Ajka 20,55% (20%) Tokod 39,52% (40%) A parádi versenyt még nem tudták felszámolni, a gyár tönkremenetele nem következett be. A gyárak racionalizásálában jelentős lépések történtek: Salgó termelte az összes préselt, halkonzerves és egyéb üveget, tejespalackokat, könnyű és nehéz palackokat. Csiszolt és közönséges fúvott idényárúból olyan mennyiséget, amennyi a kontingens eléréséhez szükséges. Elhatározták azt is, hogy a gyárak megküldik egymásnak a részükre feleslegessé vált formákat. A szállítás alakulása 1929-1933 között A zöldüveg kereskedelemre 1929-ben kihatott a rossz tavaszi időjárás, ami a sörös, ásványvizes és üdítővizes palackok szállításában jutott kifejezésre. Az elmúlt évi kemény tél fagykárokat okozott a fedetlen boxokban tárolt palack-készletben. Az ásványvizes üvegek szállítása azonban emelkedett, a sörösüveg rendelés ezzel szemben alulmaradt az előző évinek. A szikvizes palackok gyártására a Lapp-féle Üvegfúvó Rt. rendezkedett be, a Központi Tejcsarnok szerződését pedig meghosszabbította a gyárral. Gyártmányaik jő minőségét bizonyítja, hogy az ajkai üveggyár is átvett gyári jelzésnélküli befőzőüveget - 12 vagonos nagyságrendben - további eladásra. Érezhetően visszafejlődött azonban a bor, sör, likőrösszakmák palackszükséglete. 1930-ban a zöldüveg üzlet az egész vonalon visszafejlődött. Jellemző volt a helyzetre, hogy a Hazai Mechanikai Palackgyár üzemét június elején a rendelések teljes hiánya miatt szeptemberig beszüntette. Ásványvizes, sörös, likőrösüvegben, demizsonokban való szállítások alatta maradtak az előző évinek, míg vegyszeres üvegekben túllépték az előző évi szállításokat. Fehérüvegben megállapodás volt az Üvegárusító Rt-vel, de a hozzáfűzött reményeket nem váltotta be, ezért a megállapodást december végén felbontották, öblösüveg készletből rossz termés miatt kimaradt az idényáru üzlet. Boros, likőrös szakma pangása mellett a tejesüvegek is visszaestek. Üzletpolitikát a rendkívül óvatos üzletkötés jellemezte, ami ugyan forgalmuk visszaesését eredményezte, de megóvta társulatukat az anyagi veszteségektől. A gyár vezetői intenzíven foglalkoztak az export fejlesztésével. A Külkereskedelmi Intézettel tárgyalva lehetséges lett egy távolkeleti üzlet megteremtése. Minták alapján szállítmányok mentek Indiába, Görögországba, Angliába. 1930-ban már zöldüveget közel 11 000 pengő, fehérüveget 51 000 pengő értékben exportáltak. A külkereskedelem irányítását Gross Albertre 78