Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Történelem - Szvircsek Ferenc: A Salgótarjáni Öbölösüveggyár II.

gyár leállása után teljes készletét dömpingáron piacra dobta). Az összes demizsonfonás 360 339 liter volt. 1931-ben a fonás 262 935 liter, 1932-ben 323 199 liter volt. Az új csiszolda berendezésével a IV. kádkemence formaraktárát átalakították, mivel a két teremben itt helyezték el a díszítő finomcsiszoldát. összesen 15 munkapadot (kuglerceiget) helyeztek üzembe. Alvállalkozóként Reif Károly finomcsiszoló mester vezette az üzemet, az első munkásokat pedig Párádról és Budapestről szerződtették. 1933-ban a demizsontermelés 60%-kal esett vissza, a magyarországi fogházak a kereskedőktől bérmunkát vállaltak fel, és ez árromboló hatással jelentkezett. Egyébként a fegyházak a parádi üveggyárban készített üveget fonták. A raktáron lévő vesszőkészletet a tarjáni gyár befonatta, és kis tételekben eladta. A fonoda munkásait ezért a mester kivételvel elbocsátották. Az összes fonás az évben 115 219 liter volt. Az Üvegértékesítő Kft-n keresztül a gyár hajlandó volt formákat gyártani más gyáraknak is. Ezért a tokodi, ajkai gyár beszüntette a formák külföldről történő vételét. Átépítették az asztalos és villanyszerelő műhelyt, és az üvegcserép mosógépet. A csiszolóműhelyek beton alapzatait vasalapzatokra cserélték ki. Az asztalosműhely pedig 1933-tól már exportra is gyártott ládákat. A mechanikai műhelyek az import és devizanehézségek miatt formaszükségletüket kizárólag házilag oldották meg. Egyedül állítottak elő hűtőberendezéseket, a festődé egyes berendezéseit, az új Owenskád gázvezetékét. A zöldüzem üzemszünete alatt az összes formákat kijavították, a végleg használhatatlanokat kiselejtezték. A régi demizsonfonodát festőműhelynek rendezték be, ahol az ún. hidegfestett és beégetett festett árut gyártották. A festődé elsősorban az összes másodrendű üvegárut használta fel a belföldi fogyasztás céljára. Egyébként a műhelyt főleg az export foglalkoztatta. Mivel a fazekaskemence teljes szünetelése következtében színes üveggel nem rendelkeztek, így a hiányt kézifestésű, dekorált üvegáruval próbálták helyettesíteni. A festődé pl. 1932-ben csaknem kizárólag az export megrendelésekre dolgozott, gond itt a külföldről beszerezendő festék hiánya volt. 1933-ban, mivel a helyzet a nyersanyagbeszerzés terén nem változott, sőt a festékanyag drágulása, a műhely aránylag gyenge foglalkoztatottsága következtében a vállalkozói formában dolgozó festőmester mintegy 3000 pengővel eladósodott. Ezért a mester heti keresetének 20%-át az adósság csökkentésére fordították amellett, hogy a részére beszerzett festékek értékét keresetéből levonták. A festődé a távolkeleti országok részére gyártott szervizek dekorálásával és a nyugati országokba szállított, főleg virággolyók színezésével foglalkozott. 74