Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Természettudomány - Hir János: Egy szubfosszilis magashegyi kisemlős-fauna a középső Toros-hegységből

HARRISON D. (1972) - szerint a faj - európai rokonához a P. subterraneus-hoz hasonlóan - erdőkben és cserjésekben él. A hegyviddékeken 2100 m-ig hatol fel. Microtus (Chionomys) nivalis (MARTINS, 1842) havasi pocok 10-11. ábra 165M1 ebből mérhető (165 total, 99 measurable) 99; L: 2,3-3,25 mm A havasi pocok a fauna legnagyobb egyedszámmal képviselt faja, ami a magashegységi környezetben teljesen természetes. Európában is mindenütt az erdőhatár fölött él, de helyenként - sziklás környezetben - az alatt is előfordulhat (PESHEV T. 1970; KRYSTUFEK B.-KOVACIC D. 1989). A Toros-hegységtől délebbre már csak a libanoni Hermon-hegységben és az iráni Zagroszban ismert két kisebb előfordulása (HARRISON D. 1972). Magyarország területén jelenleg nem él, de a pleisztocén hidegebb klímájú fázisaiban mindig megjelent (JÁNOSSY D. 1979). A meydani anyag Mi-einek morfológiája széles határok között variál, közülük a 10. és 11. ábrák csak a szélsőségeket mutatják. Ali. ábrán látható típust korábban a Kaukázusban és a Kelet-Pontuszi-hegyvidéken élő Microtus (Chionomys) gud-dal azonosították (OSBORN D. 1962; SPITZENBERGER R. 1971; STORCH G. 1988). Újabban NADACHOWSKI A. (1990) biometriai vizsgálatokra alapozva cáfolta a Microtus gud jelenlétét a Toros-hegységben és Chionomys nivalis spitzenbergerae néven új alfajt írt le. A korábban leírt M. nivalis cedrorum és az új alfaj elválasztása a meydani anyagban alaposabb vizsgálatokat igényel. Microtus arvalis (PALLAS, 1779) mezei pocok Microtus socialis (PALLAS, 1773) Microtus guentheri (DANFORD et ALSTON, 1880) csoport 145Mi ebből mérhető 89 (145 total, 89 measurable) L: 2,37-3,3 mm A fajokat csak ép koponyák alapján lehetne elkülöníteni. Az Mi-ek alapján a szétválasztás bizonytalan. Az Mi-ek hosszáról az irodalomban ugyan bőven van adat, de ezek nem teszik lehetővé az egyértelmű határmegvonást, mivel a meydani anyagban ez a méret többé-kevésbé normál eloszlást mutat (13. ábra). A M. socialis Ukrajna, Közép-Ázsia és a Közel-Kelet száraz sztyep- és félsivatagi térségeinek lakója (OSBORN D. 1962; KOCK D. - NADER I. 1983). Libanonban és Iraqban 2000 m-ig felhatol a hegységekben (HARRISON D. 1972). A M. guentheri Mi-ének hossza statisztikusán nagyobb az előző két fajénál (12/a. ábra, 13. ábra). A morfológiai sajátosságai közül a szerzők (STORCH G. 1975; MAYHEW D. 1978) az Ml sisaknyúlványainak lekerekítettségét hangsúlyozzák. A faj a Keleti-Mediterrán térség lakója. Makedóniától és Bulgária déli részétől kezdve megtalálható Kis-Ázsiában, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában is (HARRISON D. 1972; ATALLAH S. 1978). Görögországban már középső pleisztocén korú faunából is kimutatták (MAYHEW D. 1978). A törökországi Karainbarlang felső pleisztocén korú kitöltésében ugyancsak gyakori (STORCH G. 1988). Mindkét lelőhelyen együtt fordul elő a M. arvalis-szal. A M. iráni a M. guentheri-hez hasonló fog-morfológiájú faj, mely Kelet-Anatóliában és Perzsia NY-i részén él. Jelenléte az irodalom elterjedési adati alapján kevésbé valószínű, de nem is zárható ki biztonsággal (MISONNE X. 1959; KOCK D.-MALEC P.-STORCH G. 1972). A felsorolt négy faj hozzávetőleges szétválasztása is alaposabb feldolgozást igényel, amely valamennyi fogra ki kell, hogy terjedjen. Összefoglalás A Meydani-kőfülkében végzett gyűjtés faj- és egyedgazdag faunát eredményezett, melynek összetételében és domianciaviszonyaiban alapvetően a magashegyi környezet tükröződik. Ezzel magyarázható, hogy a hüllők és kétéltűek együttesen sem tesznek ki 1%-ot. Hasonlóan alacsony a részaránya az emlősök közül a rovarevőknek és a denevéreknek. Ez utóbbi körülmény az európai magashegységi faunákra nem jellemző, mivel ott a Sorex-fajok a szubalpin zónában 350